Ha tartós szorongásban szenvedünk, akkor úgy tekintünk a világra, mintha az sokkal veszélyesebb, mint amilyen valójában. Például túlbecsüljük annak a lehetőségét, hogy valami rossz történik, rögtön a legrosszabb lehetőségekre gondolunk, úgy teszünk, mintha már tények volnának. Azt is kétségbe vonhatjuk, hogy képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel. Ezt az irracionális, pesszimista megközelítést nevezzük kognitív torzulásnak.
Jóllehet a kognitív torzulások nem a valóságon alapulnak, nehéz őket feladni. Gyakran egy egész életet átfogó mintha részei, és olyan automatikusak, hogy nem is vagyunk tudatában. Ahhoz, hogy ezeket a negatív gondolkodási szokásokat feladjuk, gyakorlatilag át kell programoznunk az agyunkat.
Kezdjük azzal, hogy azonosítjuk a szorongáskeltő gondolatot, részletezve azt, hogy mi ijeszt meg vagy aggaszt minket benne. Majd ahelyett, hogy a gondolatainkat tényeknek tekintenénk, kezeljük őket úgy, mintha hipotéziseket tesztelnénk. Ahogy vizsgáljuk és kihívásnak vesszük az aggodalmainkat, egy kiegyensúlyozottabb perspektíva nyílik meg számunkra.
Hagyjunk fel az aggodalommal úgy, hogy megkérdőjelezzük a negatív gondolatinkat:
- Mi a bizonyíték arra, hogy a gondolat igaz? Az, hogy nem igaz?
- Van-e realistább és pozitívabb megközelítése a szituációnak?
- Mi az esélye annak, hogy amitől félek, meg is fog történni?
- Ha az esélye kicsi, akkor hogyan máshogy történhet még?
- Segít ez a gondolkodásmód? Hogyan segít nekem az, ha aggódom, és hogyan lehet káros?
- Mit mondanánk egy olyan barátunknak, akinek ugyanez az aggodalma?