A Führer pártfogolta az új német flotta kiépítését,hogy tengeri nagyhatalommá tegye Németországot, a gazdasági világválság hatásai és az estleges angol-francia ellenlépések azonban óvatosságra intették. Folytatták az 1920-as évek közepétől szolgáló új könnyűcirkáló osztály építését,1934-ben pedig belefogtak a korszerű csatacirkálók programjába. Ennek keretén belül az időközben Kriegsmarine névre átkeresztelt haditengerészet 1936-ban vízre bocsátotta a nagyobb csatahajókra is komoly fenyegetést nyújtó és képviselő Scharnhorstot és Gneisenaunt.
A Kriegsmarine fejlesztése az 1935-ös angol-német flottaegyezmény után friss lendületet vett. egy nehézcirkáló osztály építésébe fogtak és 1937-1939 között négy ilyen hajó a szovjeteknek eladott Lützow, a Prinz,Hipper hagyta el a gyárat. 1936-ban még nagyobb vállalkozásba fogtak amikor hozzákezdtek az elrettentő tűzerővel és ütőképességgel felruházott monstrumok a Bismarck és a Tirpitz építésébe. Ezek mellett az U-boot tervek is előtérbe kerültek. A német szakértők a versailles-i tilalmakat semmibe véve már 1920-tól új tengeralattjáró prototípusokon dolgoztak titokban, spanyol és holland üzemekben ahol németbarát cégtulajdonosok voltak. A külföldi kormányok megrendelésére az 1930-as évek közepére sorra készültek el tengeralattjáró típusok első példányai. Elsődlegesen a kifejlesztések a német vezetésnek szolgáltak,de mint sok terv a második világháború előtt ez is bujtatott köntösben volt. Tervezésükkel egyidejűleg a legénységek kiképzése is elkezdődött Karl Dönitz kapitány irányítása alatt.
Címkékhaditengerészet feltámadása kriegsmarine második világháború német haditengerészet németország
Ezt mindenképpen olvasd el!
Titkos záradék
1.A balti államokhoz tartozó térségben (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) területi és politikai átalakulások esetén Litvánia …