LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A pragmatizmus reakciós jellege politikailag is kifejezésre jut a politikai kalandorságnak, az imperialista burzsoázia agresszív tendenciáinak és törekvéseinek igazolásában.
A neotomizmus – amely Aquinói Tamást követve a filozófia feladatát annak szükségességében jelöli meg, hogy mindent világos hierarchiába rendezzünk el -„a világegyetem globális és optimista koncepciójára” támaszt igényt. A neotomisták számára a világ nem abszurdum, nem az emberi „magárahagyottság” színtere, mint az egzisztencialistáknál, nem az önkényes emberi tevékenység játéka, mint a pragmatisták szerint, s nem is a logikai adottság láncolata, amint a neopozitivisták vélik, hanem „a jóságos isten valóságos teremtménye”, amelyet teljes mértékben el kell fogadnunk, s amelynek belső törvényeit tisztelnünk kell.
A jelenkori polgári filozófia és pszichológia egészét a tudathoz való nihilista viszony, az emberi ész szerepének lebecsülése jellemzi. Ez a maga idejében világos kifejezésre talált W. James ,Létezik-e ,tudat’?” című tanulmányában, amely azt bizonygatta, hogy a tudat elpárolgott.
Abból a hamis előfeltevésből indulva ki, hogy a tudatot tudományos eszközökkel nem lehet feltárni, C. G. Jung feltételezte, hogy jobb nem meghatározni, hanem képszerűen-metaforikusan leírni a tudatot. Maga Jung körülbelül a következőképp képzelte el : a figyelem reflektora megvilágítja a belső és külső világ tudatos szektorát, és ezáltal összeválogat egy bizonyos pszichikus tartalmat; ily módon az aktuális pszichikus élmények rögzítődnek, elhatárolódnak és elszakadnak a fiziológiai és a potenciálisan pszichikus folyamatok nem tudatosított homályától.
A behaviouristák úgy vélik, hogy a tudat csupán „tiszteletre méltó hipotézis”, az ember tudatosságának feltételezése pedig illúzió, amely nem szolgálhat alapul viselkedése tanulmányozásához.
