LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nők meglehetősen érzékeny lények. Elég hamar észlelik a férj hűtlenségét még akkor is, ha a nemi életük változatlan marad. Ez, a nők hatodik érzékéből ered. A gyanú árnyékában faggatni kezdik társukat, és arra presszionálják őket, hogy
valljanak. Ennél ostobábbat nem is tehetnének. A férfiak nem tudnak hazudni. Addig bombázzák kérdésükkel párjukat, amíg az vallani nem kezd. Ez igen komoly konfliktus elé állítja a nőt. Amíg a férfi tagad, és a nemi élet sem romlott meg feltűnően: nincs nagy baj. Viszont, ha az asszony a vallomástételig üldözi férjét, barátját erősen „ráfázhat”. A bűntudatától szívesen szabaduló férfi ráruházza vallomása által a döntés jogát az asszonyra. A férfinek addig – esetleg – nem is állt szándékában messzemenő következtetést levonni a külső kapcsolatból, egészen addig, amíg feleségének kérdezősködése arra nem kényszeríti, hogy „színt valljon”. Ennek az ára, hogy a továbbiakért az asszonynak kell vállalnia a felelősséget: „menni vagy nem menni”.
Természeten ebben is, mint mindenben a fontossági sorrend a döntő. Amennyiben az asszony ragaszkodik a férjéhez, gyerekei apjához, akkor jobban teszi, nem tesz észrevételt férje hűtlenségére, hanem hallgat. Tudom, hogy ez nem könnyű dolog, de vagy megéri, vagy nem. Ha nem éri meg, akkor ott a jó alkalom a kapcsolat lezárására, válásra. Amennyiben viszont a férj megtartása a vezető érzés, akkor kár elmérgesíteni a még megmaradt jó érzéseit kapcsolatuknak.
A női méltóságnak arra is ki kellene terjednie, hogy az asszony ne engedjen mást kettejük intim „porondjára”. Ahol én vagyok a nő, ott más nő szóba sem jöhet, semmilyen szempontból. Küzdjön csak a férfi a saját bűntudatával, s ha ettől nagyon szenved, paphoz menjen gyónni, és ne a feleségéhez. A feladat ilyenkor nem a„bűnös” sarokba szorítása, hanem a komfort érzés biztosítása a férj – főleg – az apa számára. Nem kell nagyon aggódni, már a népdal is megfogalmazta: „Nincs az a szerelem, ami el nem múlik…”
