LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Nyugat előtt is léteztek már folyóiratok, ezek konzervatív beállítottságúak voltak, ezek uralmát Kis József lapja, a Hét törte meg, mely 1890-ben jelent meg először. A magyar irodalom és a tudomány egyre inkább összeforrt, hiszen 1900-ban megalakult a Társadalomtudományi Társaság, ezáltal megindult a Huszadik Század orgánuma, mely csaknem 10 éven át élt. Maguk köré gyűjtötték azokat a független és radikális értelmiség tagjait, akik írással is foglalkoztak, ezáltal a későbbiekben kisebb szépirodalmi lapok és folyóiratok jelentkeztek, hogy várják a modern, fiatal írókat.
A vízválasztó azonban a Nyugat volt, mely 1908. január 1-jén látott napvilágot és Babits haláláig, a magyar irodalom központjának is tartották.. Osvát kritikus volt, de nem élt benne sem részrehajlás, sem féltékenység. A Nyugatot egyedül Osvát Ernő szerkesztette lényegében, hiszen elolvasott minden beküldött kéziratot. Már azzal értéket képviseltek, hogy a politikai pártállás ebben az esetben nem számított, hiszen a cél a magyar irodalom nyugati színvonalra történő emelése volt. Ám akadtak olyanok, akik ezzel a szemponttal nem értettek egyet, ezért Nagyváradon megjelentették a Holnap című antológiát. Ide tartozott ebben az időben a magyar irodalom nagyjai közül Ady és Babits és Juhász Gyula is. Ettől függetlenül a Nyugat tekintélye és színvonala folyamatosan emelkedett, bár kritikusok is akadtak bőven az idők folyamán. A folyóirat túlélte a világháborút, sőt még annak éveiben is folyamatos volt a megjelenése. Osvát halála után, Babits határozta meg a szellemiséget és az irányvonalat, Móricz Zsigmonddal szerkesztette a lapot 1933-ig, majd pedig Gellért Oszkár volt a munkatársa.
Babits halála azonban a folyóirat halálát is jelentette egyben, de Illyés Gyula által megszületett a Magyar Csillag, a külső nem változott, még az embléma is változatlan maradt. A húszas években volt a folyóirat második, majd a ’30-as években a harmadik nemzedék, de a folyóirat összetartó ereje csökkent. Az első nemzedékhez olyan költők és írok tartoztak, mint Ady és Babits, Kosztolányi és Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond.
A második nemzedékből érdemes kiemelni Szabó Lőrincet és Márai Sándort, a harmadik nemzedéket pedig Weöres Sándor és Radnóti Miklós neve fémjelezte.
A folyóirat megszűnt, de létezése és a költők örökre fémjelezték és belevésték emlékét a magyar irodalom történelmébe.
