Évszázadok óta megy a harc emberek és vámpírok között. A végső Vámpír Háború veteránja, a hírhedt pap (Paul Bettany) visszavonultan, megnyugvást találva él az egyik utolsó emberi városban, a magas falakkal körülvett, szomorú erődítményben, amelyet vas marokkal irányít az egyház. Ám egy vámpírhorda elrabolja az unokahúgát (Lily Collins), ő pedig – dacolva az egyházi tiltással – megszegi szent esküjét, és a utánuk megy. A falon kívülre, a végtelen sivatagba vezető hadjáratán elkíséri őt a lány jegyese, a senki földje egyik nyughatatlan seriffje (Cam Gigandet) és egy papnő (Maggie Q), aki – ha közelharcra kerül a sor – nem alvilági tudását is fegyvernek használja. Szükségük is lesz rá a félelmetes világokba vezető útjuk során. Hiszen az ellenfeleik sem alvilági lények. A poszt-apokaliptikus kaland természetesen nem lehet teljes a gonosz diadalittas kacaja és érdes tekintete nélkül, így Stewart Karl Urban-t választotta a megtisztelő feladatra, aki hiány nélkül teljesítette a rá bízott ördögi feladatot, egyetlen egy dolgot kivéve: a film végén túl gyorsan lezárul kettejük küzdelme pap barátunkkal, pedig nekem elhihetitek (azt hiszem ez nem spoiler), Urban karaktere táposabb mint egy tápszerbolt. Vajon miért sietett ennyire Stewart a befejezéssel, elfogyott a filmre szánt összeg utolsó fillérje is és befejezettnek nyilvánította a filmet, vagy simán csak ilyen foghíjasan képelte el a jó és rossz csatáját? Majd ti magatok eldöntitek, nekem erős hiányérzetem támadt a másfél órás játékidő után, elnéztem volna még a vámpírok és papok küzdelmét.
Címkékgonosz közelharc vámpírhad
Ezt mindenképpen olvasd el!
Kung Fu Panda 2.
A mese ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: Po, a Sárkányharcossá avanzsált ifjú és …