LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha a paraszti népességen belüli arányokat nézzük, a két világháború közötti magyar paraszt jellegzetes típusa nem a birtokos paraszt, hanem a törpeparcellás vagy a nincstelen agrárproletár volt. Kereken hárommilliós rétege a paraszti népesség több mint kétharmad részét tette ki. Kialakulásában az iparosodás és az urbanizáció elégtelen volta játszotta a főszerepet. Az agrárproletáriátus egyik nagy csoportját a gazdasági cselédek alkották.
Náluk a béreknek csupán igen kis része volt készpénz, ez általában évi 20-100 pengőt tett ki, sokkal gyakoribbnak számított azonban a 20-40 pengős bér. A bér, ahogy akkor nevezték, a kommenció (a konvenció – megállapodás latin szóból) többi részét a gazdaságok természetben fizették. A cselédbér általában 14-16 q kenyérgabonából (a Dunántúlon inkább rozs, az Alföldön többnyire búza), 2-4 q takarmánygabonából, általában 20-40 kg sóból, mintegy 1 kat holdnyi, a gazdaság által felszántott földből (ezen rendszerint kukoricát termeltek), 200-400 négyszögölnyi konyhakertből, egy tehén és borjának, illetve egy koca és malacainak tartásából állt.
A természetbeni bérnek fontos része volt a lakás, ami általában egy-egy szobát jelentett, több család számára közös konyhával. Ekkoriban már általában két családnak volt egy konyhája, de egyes területeken még négy szobához, azaz négy családhoz tartozott egy közös konyha. Arra is van példa, hogy egy szobában több család is lakott. A természetbeni bérhez tartozott továbbá a tüzelő (8-12 m’ fa vagy néhány száz kéve rőzse, esetleg szabad fahasználat). Járt a cselédeknek a nagybirtokokon – jogilag – orvosi kezelés és 45 napi betegállomány, valamint a betegség gyógyításához szükséges gyógyszer és baleset biztosítás.