LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szárazon válogatás nélkül falja az apró rovarokat, pókokat, ászkákat és kisebb férgeket. A vízben kedvenc eledelét rovarlárvák, férgek és apró rákok jelentik. Kora tavasszal a gyepi béka petéi képezhetik fő táplálékát (ahol ez gyakori). A gőték ügyesen ki tudják szedni a petét burkából, így egész petecsomókat falhatnak fel.
Egyéb: ha a pettyes gőtét kicsit durvábban fogják meg, a vízi alakok rövid, brekegésszerű hangot hallatnak. A szárazon élők védekezésül pedig néha jellegzetes, hajlott pózban mozdulatlanná dermednek. Elvétve a kifejlett példányoknak is lehetnek lárvakori jegyeik (kopoltyúbojtok stb.): ezek életük végéig ilyen állapotban maradnak, és így is szaporodnak. A lárvaalak megőrzése (neoténia) különösen az alpesi gőténél gyakori. A pettyes gőtéket mindig is számtalan ragadozó pusztította, így nagyobb vízi rovarok, pl. szitakötőlárvák és a szegélyes csíkbogár, halak, békák, kígyók, cickányok, patkányok, sünök, a nyest, de még a vaddisznó is. Mégis, csak kis, vizes élőhelyeik felszámolása és elszennyezése vezetett oda, hogy még e faj gyakorisága is sokfelé megcsappanjon. Manapság sok gőtepopuláció elszigetelődött, és ha ősi petézővizeiket feltöltik vagy szeméttárolásra használják, az állatok gyakran nem találnak helyette másikat, így nem szaporodnak tovább. Az összes vízi gőte rendszertelen időközönként vedlik; a régi bőrt hátrafelé tolják le: a vízben általában meg is eszik (a szárazon csak ritkán). Aligha sikerülhet a természetbúvárnak a vízben alvó gőtét megfigyelnie. Hogy mégis alszanak, azt akváriumban tartott példányokon fedezték fel. Ilyenkor becsukják szemüket, és mozdulatlanul, karjukat jellegzetesen behajlítva pihennek az aljzaton vagy a növények sűrűjében.
