Csehszlovákia demokratikus köztársaság volt, vezető személyiségei A polgári Tomás Masaryk elnök és Eduard Benes külügyminiszter. Masarykot 1935-ben bekövetkezett -halála után Benes követte az államfői tisztségben. Csehszlovákia
A csehszlovák állam külpolitikai biztonsága a francia szövetségre és a
kisantantra épült. 1920-21 folyamán ugyanis Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Románia létrehozták a közkeletűen kisantantnak nevezett katonai szövetséget. A kisantant célja az volt, hogy ellensúlyozza a legyőzött országok revíziós (a békéket felülvizsgálni akaró) törekvéseit, s hogy garantálja a békeszerződések változatlan fenntartását a térségben. A
szövetség elsődlegesen Magyarország ellen irányult. További célja Németország és Ausztria egyesülésének, netán a Habsburg-ház restaurációjának megakadályozása volt.
„Abban az esetben, ha a magas szerződő felek egyikét Magyarország részéről nem provokált támadás érné, a másik fél kötelezi magát, hogy a jelen szerződés második cikkében foglalt megállapodás által meghatározott módon a megtámadott fél védelmére kel.” (Részlet a csehszlovák-jugoszláv szerződésből, 1922. augusztus)
Megnövekedett Románia
Románia az első világháború előtti területéhez (Moldva és Havasföld egyesülésével létrejött királyság, az ún. Regát) megszerezte Bulgáriától Dél-Dobrudzsát, Szovjet-Oroszországtól Besszarábiát, valamint Magyarországtól Erdélyt, az Alföld keleti peremét és a Bánát egy részét. Románia területét több mint kétszeresére növelte. Az állam lakosságának mintegy Románia 70%-a román, 10%-a magyar, a többi német, szerb vagy rutén volt. Számottevő zsidó lakosság is élt Romániában. Az 1930-as években mind erősebbé vált Codreanu 1927-ben alapított fasiszta Vasgárdája. 1930-ban II. Károly királyi diktatúrát alakított ki. Romániát éles területi viták állították szembe szomszédaival. Az ország a kisantant, majd 1934-től egyúttal a görög-török-jugoszláv-román Balkán-paktum tagja volt.