LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A polgári és a proletár házasság ellentéte főleg két tényezőből adódik: a tőkéhez és a munkához való ellentétes viszonyból. A munkások házassága nem a magántulajdonon alapul, ezért nem vagy legalábbis sokkal kevésbé érvényesül benne a magántulajdonra épülő polgári monogámia fő jellemzője: a férj kiváltságos helyzete és a feleség elnyomása, kiszolgáltatottsága. Emellett a munkáscsaládban rendszerint az asszony is dolgozik (mert egy keresetből nem tudnak megélni), s bár kevesebbet keres, mint férje, az önálló kereset – és a vele járó lelki előnyök: nagyobb önbizalom, szélesebb látókör stb. lehetővé teszi, hogy férje egyenrangú társa legyen.
A proletár házasság tehát az egyenlőség elvére épül, nem jellemzi a kettős erkölcs és a látszatokhoz való ragaszkodás. A szerepmegosztás általában nem merev, a kényszerűség megtanítja a házastársakat, hogy alkalomadtán a másik feladatait is átvállalják, vagy abba besegítsenek. A szexuális élet a proletárok számára nem tabu-téma; a nők is korán kezdik a nemi életet, és a proletár feleség ritkán frigid. Végeredményben az osztálytudatos proletárok házaséletének általában nincs kényszer- vagy prostitúció-jellege: szabad érzelmi kapcsolat.
Természetesen hiba volna idealizálni a proletár házasságot vagy azt hinni, hogy az mindig csupa harmónia és boldogság. A kapitalizmusban éppen a proletariátus elnyomott helyzetéből következően ennél az osztálynál is gyakoriak a személyiségtorzulások és házassági zavarok. A proletárok egy része átveszi a polgári értékrendet, házassági és szexuális magatartást, s gyakorlatilag patriarchális monogámiában él. Különösen a 20. századi kapitalizmusra jellemző a kispolgári házasságeszmények térhódítása a munkásosztály soraiban. Az öntudatos, szervezett munkások házassága azonban többé-kevésbé megközelíti a szocialista házasságeszményt, a házastársak anyagi érdektől mentes, szabad és egyenrangú kapcsolatát.
