LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az esküvő során két ember különálló élete egybe fonódik, amit hivatalos körülmények között is szentesíteni kell, amit a polgári szertartás keretein belül tesznek meg.
De annak ellenére, hogy ez egy hivatásos procedúra, számos választható eleme van, és alakítható ahhoz, amit a jegyespár szeretne. Hiszen vannak, akik csak rövid, egyszerű szertartást szeretne, mert inkább a templomi esküre helyezik a hangsúlyt, de vannak, akik például csak polgári szertartás keretein belül kötnek házasságot, így ők többnyire hosszabb, ünnepélyesebb, személyesebb lebonyolítást választanak.
A szertartás fő gerince, hogy az ifjú pár az anyakönyvezető elé vonul a tanúkkal, ahol nyilatkoznak házasságkötési szándékokról, azaz kimondják a „boldogító igen”-t, felhúzzák egymás ujjára a gyűrűt, majd először az ifjú pár, majd a két tanú, egymás után aláírja az anyakönyvet. Annak érdekében viszont, hogy ez a viszonylag „száraz” része az esküvőnek személyesebb legyen, és szintén maradandó élmény legyen (a szó pozitív értelmében), az ifjú pár igényinek megfelelően kialakítva.
Ilyen „extra” lehetőségnek számít például, hogy a gyűrűt a pár előtt hozzák be a terembe (ha van a rokonságban kisebb gyerek, akkor általában ezt a feladatot rá szokták bízni), az anyakönyvezető beszéde előtt, vagy közben a pár által kiválasztott versek szavalása, a gyűrűk felhúzása után közös gyertyagyújtás (ez jelképezi, hogy innentől együtt folytatják útjukat), a pár fogadalmat is tehet egymásnak. A szülők köszöntése is része szokott lenni a ceremóniának, amikor a férj és a feleség egy-egy szál virágot ad át szüleiknek (aláfestő zenével), majd a szertartás végén 1-1 pohár pezsgő elfogyasztása.
Sőt ma már lehetséges külső helyszínen is házasságot kötni, vagy ünnepnapon megrendezni a ceremóniát, de ehhez meg kell találni a rugalmas anyakönyvvezetőt.
