LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ún. zsidókérdésben a hazai polgári átalakulás torzulásai, fejlődési rendellenességei jutottak kifejezésre. Az úri Magyarország a formális jogi emancipáció után sem tette lehetővé a zsidóság számára a közhivatalokban és a hadsereg tisztikarában való elhelyezkedést. Ezzel szemben nyitva állt előttük a kereskedelmi, ipari, előzmények értelmiségi pályákon való érvényesülés lehetősége. Ezért a tőkés fejlődés vezető rétegévé a zsidó polgárok váltak. Egyes szabad értelmiségi pályákon is jelentős lett a zsidók számaránya. Ebből következett, hogy az antikapitalizmus, továbbá a tőkés társadalom osztály- és csoportellentétei vallási, illetve faji ellentétként is megjelentek, s ehhez korábbi vallási töltésű antiszemita előítéletek és indulatok kapcsolódtak.
„A zsidóság száma a szabadságharc előtti alig 200 000-ről a dualizmus korában nőtt közel egymillióra. Ehhez járult, hogy a háború alatt pogromok, katonai önkényeskedés hatására a hadműveleti területről sok ezer galíciai zsidó özönlött Magyarországra. Már szokatlan külsejükkel is idegenkedést keltettek, s más megélhetés híján, mindig a lánckereskedés ama területére vetették magukat, ahol az áruhiány tőke nélkül is gyümölcsöző spekulációt tett lehetővé. A háborús nép érzelmeiben pedig a„láncoló” kereskedő mindjárt a kegyetlen katonatiszt és a basáskodó jegyző után következett. A falusi boltosok több mint a fele már a háború előtt is zsidó volt.
Az úri osztálynak nem a falusi kocsmáros, a földönfutó galíciai volt útjában. A háborúban feltámadt, s az egyházak által táplált népi gyűlöletet akkor állította politikai eszközei szolgálatába, mikor a zsidóság egészen más rétegeivel gyűlt meg a baja: munkássággal és értelmiséggel.”
(Hajdú Tibor történész)
