A pollenről

A fák az év első pollentermelői. A fák beporzása a környezeti hőmérséklettől és a napsütéses órák számától függ, s miután ezek a tényezők évről évre változnak, az általuk termelt virágpor mennyisége is változik. Jellemzően azonban egy-egy fafajta pollenidénye három-négy hétig tart.
A füvek által termelt virágpor általában elterjedtebb a fák által termeltnél, és a füvek által okozott szénanátha több embert érint, mint a fák okozta allergia. A fűfélék családja igen kiterjedt, több mint 10 000 fajtájuk ismert világszerte. Az alföldi mezők több pollent termelnek, mint a rosszabb minőségű talajok. Mivel a füvek virágpora túl nagy ahhoz, hogy bejusson az alsó légutakba, ezért inkább szem- és orrproblémákat okoz, nem asztmát. A leggyakrabban szénanáthát okozó füvek az angol perje, a csenkesz, a réti perje, a zabfű, és a borjúpázsit.
A füvek pollenje egész nagy magasságban megtalálható a légkörben, és a tengerparttól több kilométerre is a nyílt tenger felett. A szénanátha a városokban is előfordul, pedig ott jóval kisebb a füves területek kiterjedése.
A városokban a szénanátha tetőzése általában egy-két nappal azután következik be, hogy vidéken megindul a beporzás. Érdekes módon a városok által kibocsátott hő fenntartja a levegőben a virágport, így a föld felszínén mért pollenértékek alacsonyabbak, mint vidéken. Mégsem állítható, hogy ez jó hír, hiszen a pollen és a városi szennyezés együtt hatása már viszonylag alacsony allergén szinten is kiváltja a tüneteket.
A gyomnövények közül a legveszélyesebb a parlagfű (Ambrosia), mely bőségesen ontja a pollent. Minden egyes növény nagyjából egymilliárd virágpor magvat termel egy szezonban, amelyeket a parttól hatszáz méterre is kimutattak már a tenger felett. A tanulmányok szerint a parlagfű pollenje nagyon erősen allergén hatású, más allergéneknél kevesebb virágpor is kiváltja a szénanáthát. Egy másik fontos növény a falgyom, amely szintén nagy mennyiségű, erősen allergén pollent termel.