LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A mai problémákat előidéző változások első jelei valamikor a reneszánsz idején tűntek fel; nem sokkal később hangzanak el az első kritikai megjegyzések a házasság intézményéről. Montaigne, a 16. századi francia aforizma-író szerint a házasság olyan vásár, melynek csak bejárata szabad, és rendszerint más célok végett köttetik. Ebben az időben kezdődik a szerelem jogának hangsúlyozása a házasság írott jogával szemben. Olyan gondolat ez, amely napjainkig aktuális maradt, s egyre szélesebb körű vitákat váltott ki. Stendhal így fogalmazta meg: „Csakis azok a házasságok valóban törvényesek, amelyeket igazi szerelem parancsol.”
Érdekes viszont, hogy az utópikus társadalomkritika eleinte nem érintette a házasságot. Morus Tamás, az első, klasszikus Utópia megalkotója pl. élesen bírálta a társadalom alapját képező magántulajdont és kizsákmányolást, de elképzelt államában a nők továbbra is „szolgálják férjüket”. Campanella Napállamában kizárólag a férfiak joga a tudományok elsajátítása, vagyonközösség és nőközösség van. Az utóbbi azt jelenti, hogy a nők is köztulajdont képeznek, éppúgy, mint más vagyontárgyak. A kezdetleges, utópikus szocializmus átvette ezt a gondolatot, így történhetett meg, hogy még a Kommunista Kiáltványba is belekerült. Az utópikus irodalomban Étienne Cabet-nál tűnik fel először a nemek egyenlőségének gondolata, de következetes végiggondolására még nem képes. Mindenesetre a 17. századtól kezdve az utópisták is síkra szállnak a szerelem szabadságáért; Saint-Simon és Fourier „új szerelmi világról” álmodoznak – a falanszter keretében.
Németországban a romantika adott nagy lendületet a szerelemkultusznak és a házasságkritikának. Schlegel Lucindája és Goethe Vonzások és választások c. regénye a múlt század elején nagy vitákat kavart a házasság körül. Az utóbbi mű a házassági konfliktusok ábrázolásán túl már felveti azt a gondolatot is, hogy minden házasságot először csak 5 évi próbaidőre kellene megkötni. Mivel ekkoriban már különböző útleírásokból ismert volt, hogy vannak népek (pl. a japánok), amelyeknél a házasság egy bizonyos próbaidő után minden további nélkül felbontható, valószínű, hogy Goethe – aki egyébként szükséges és jó intézménynek tartotta a házasságot (bár ő maga szabad szerelmi kapcsolatot tartott fenn Charlotte von Steinnel) – egy útleírásból merítette a próbaházasság gondolatát.
