LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A polgárságnak voltak bizonyos érdemei a házasságnak a középkori-feudális megkötöttségektől való felszabadítása terén. Házassági eszményei feltétlenül haladást jelentettek a hűbéri elképzelésekhez és gyakorlathoz képest. A polgári házasságideál a kölcsönös szerelmen és szabad választáson alapuló monogámia, melyben a férj a családfő és eltartó, a feleség pedig gyermekeket szül és nevel. Kölcsönös hűség, szeretet, egyetértés és boldogság jellemzi ezt az eszményt.
Csakhogy- amint már Marx és Engels felismerték – a polgárság úgy viszonyul saját rendszerének intézményeihez, hogy kijátssza azokat, amikor csak teheti, de elvárja, hogy mindenki más tisztelje. Vagyis, míg a házasság és család látszólag és elméletileg makulátlanul tiszta, érzelmi kapcsolat, addig a gyakorlatban brutális férfiuralom, leplezetlen érdekviszony érvényesül. Engels „a történelem iróniájának” nevezi, hogy a polgárság hirdette meg a szerelmi házassághoz való jogot, de csak osztályellenfele, a proletariátus tudja azt megvalósítani. Ennek magyarázata, hogy a polgárságot túlságosan befolyásolja, megköti saját magántulajdona, anyagi érdeke; a nincstelen proletár viszont nem veszíthet semmit, ha a szívére, az érzelmeire hallgat.
Ezért a munkásosztály soraiban már a klasszikus kapitalizmusban viszonylag sok érdekmentes házasság fordul elő (ti. amennyiben módjában állt a proletárnak megházasodni; ugyanis az osztályelnyomás egyik velejárója volt a proletár kikényszerített családtalansága). Úgy is mondhatnánk, hogy a kapitalizmusban még leginkább a proletárok engedhették meg maguknak azt a „luxust”, hogy szerelemből házasodjanak. A proletár házasság persze formailag sokszor „törvénytelen” együttélés volt, amelyből „törvénytelen” gyermekek származtak, de ez nem zárta ki, hogy tartalmasabb és becsületesebb legyen, mint a legtöbb polgári házasság.
