Tudomány-e a pszichológia?
Más tudományágak művelői a pszichológiát gyakran „puha”, azaz komolytalan tudománynak minősítik. Sok élc vonja kétségbe a pszichológia tudomány voltát. Hans Eysenck brit pszichológusnak az a karikatúra a kedvence, amelyen egy laboratóriumi patkány így szól társához: „Ugyancsak jól kondicionáltam az emberemet: valahányszor lenyomom ezt a billentyűt, egy falat ennivalót küld le a csúszdán.”
A kételyek részben indokoltnak tűnnek. Alkalmazhatjuk-e az állatkísérletek során szerzett tapasztalatokat az emberi viselkedésre pusztán azért, mert az állatok idegrendszere némiképp hasonlít a mienkre? Elárulhat-e egy labirintusba zárt patkány, viselkedése bármi fontosat az ember gondolkodásmódjáról, vagy akár a patkányokéról”?
Patricia Churchland amerikai filozófusnő arra mutatott rá, hogy a tudatos én „csupán kis buborék a habzó anyag tetején”, az agytevékenység zöme e felszín alatt zajlik, a maga törvényei szerint. Így a klasszikus pszichológia, amely a többi között a jellemet és az indítékokat kutatja, valójában a humán tudományok és az irodalom körébe tartozik – vélekedik Howard Gardner, a Harvard Egyetem pszichológusa.
Mit várnak az emberek a pszichológiától?
Az emberek többsége arra kíváncsi, hogy a pszichológiában és az agy működési mechanizmusainak megismerésében elért eredmények mennyiben segíthetik elő, hogy ők maguk és családtagjaik teljesebb életet élhessenek. Legfőképpen azt szeretnék tudni, miként nevelhetnek egészséges, életrevaló gyermekeket. A kicsiket föl kell készíteni a várható veszélyekre, hogy biztonságban léphessenek szüleik nyomdokába.