LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha a régészek feltételezik, hogy egy föld vagy víz alatti terület régészeti emlékeket rejthet, számos vizsgálattal ki tudják deríteni, valóban így van-e és pontosan be tudják határolni a feltárandó területet. A magnetométer, a hanglokátor, az elektródák alkalmazása többnyire az elektromágnesesség változásain alapuló eljárások.
A régészeti feltárások során a szakemberek több dimenzióban dolgoznak. A vízszintes rétegeket gyakran függőleges irányban szelik ketté épületek, falak maradványai. Egyértelmű, hogy a régebbi korok leletei a mélyebb rétegekben fekszenek, mint a fiatalabbak. A talaj rétegeinek feltárása során talált építmények sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyéb leleteket korukban betöltött szerepükhöz tudják kapcsolni.
Az ásatás során először a felső talajréteget távolítják el, melyet a munkálatok befejeztével visszahelyeznek majd. Ezután a régészek kialakítanak egy ún. négyzethálós rendszert, mely a kifeszített kötelek segítségével abban segíti őket, hogy a leletek pontos helyét meg tudják határozni.
Ezután rendkívül körültekintően feltárják az egyes leleteket. Speciális eszközöket alkalmaznak, hiszen a csontok vagy az ékszerek könnyen sérülhetnek. Roppant odafigyeléssel szükségeltetik bánni velük, ami igen időigényes munkát takar.
Apró tárgyakat, melyek szabad szemmel is nehezen láthatóak, szita és víz segítségével különítik el a földszemcséktől.
Pontos feljegyzésekkel és rajzokkal rögzítik minden lelet pontos helyét, hogy azután a későbbiekben, laboratóriumi körülmények között és kormeghatározásos vizsgálatok segítségével minél könnyebben rekonstruálni tudják a feltárt területen éltek mindennapjait.
A laboratóriumban megtisztítják a találtakat, meghatározzák azok korát, elemzik őket, stabilizálják a sokszor ingatag állapotban fellelteket és megfelelően kezelik, hogy azután a nagyközönség is megtekinthesse majd őket.
