LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A régi bölcsességek fontos részét képezték a reinkarnáció és a karma tanai. Nem volt ez másként a Római Birodalomban sem, amely akkoriban magába foglalta lényegében az egész civilizált európai világot, a keleti rész kivételével. A Római Birodalomhoz tartozott lényegében egész Kis-Ázsia, Egyiptom, Itália, Görögország, Gallia, Spanyolország, Germánia egyes részei, Nagy Britannia legnagyobb része és Írország kisebb része is. Minden germán nép hitt a reinkarnációban, és minden kelta nép is magától értetődőnek tekintette azt. A reinkarnáció részét alkotta a druidák tanainak, és az akkori idők egyik alapvető, intellektuális meggyőződését jelentette.
Az emberi lélek élet előtti létéről és újjászületéséről szóló tanokat egyértelműen újra meg újra hirdették a keresztény világban is, a kereszténység kezdeteitől mindmáig. Ezeknek az igazságoknak az elfogadása a hívő keresztények körében azonban időről időre eltérő volt.
De miért nem találjuk meg ez a gondolatot a mai kereszténységben? Abból az egyszerű okból, mert ezt a tant 553-ban eltörölték, amikor Origenészt, az egyházatyát hivatalosan eretneknek bélyegezték. Mert Origenész többek között azt is hirdette, hogy az egész világegyetem él, és még a csillagok is lélekkel rendelkező élőlények. Tanította, hogy a testet öltő lelkek már a születésük előtt is éltek, és mindig újra élni fognak, és mindig más és más nép fiaként öltenek testet. Megfogalmazása szerint egy lélek egyszer egyiptomiként, másszor pedig zsidóként születhet meg. Ám Origenész és sok más egyházatya ilyen irányú gondolatait a konstantinápolyi zsinaton eretnekségnek nyilvánították, inert ezeket a tanokat összeegyeztethetetlennek tartották a kereszténység akkori vallási elképzeléseivel.
Az egyház Platón filozófiáját még 1438-ig engedélyezte, de azután még ezt is eltörölték, és 1439-ben a firenzei zsinaton a katolikus egyház bevezette a tisztítótűz tanát is (amelyet azonban a reformáció nem vett át), miszerint a hívő bűneit csakis egyházi személy bocsáthatja meg.
