LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az egyéniség sajátossága nagyon lényeges tény az életben, sőt, alapvető fontosságú. Ez adja azt a szikrát, amelyet egymásban is örömmel fedezünk fel. Ám, ha valaki fanatikussá válik, akkor már nem tudja elviselni ezeket a különbségeket. Úgy véli, ha másoknak más a véleménye, akkor az egyik vélemény talán helytelen. Tehát lelkesedés és buzgalom igen, de fanatizmus nem!
Törekvésre méltó cél az is, ha egybevonjuk önmagunkban a remény minőségeit. Két fajta remény létezik: a kívánságokkal teli, asztrális vágy, és az inkább okkult értelmű vágy. Ez az utóbbi áll összeköttetésben azzal a tudással, hogy belsőleg minden dolog kapcsolatban áll egymással. Ha a lelkünknek is a tudatára ébredünk, illetve ha tudatosul bennünk, hogy mi magunk vagyunk a lélek, akkor lesz bennünk bizalom és remény is. Mert mind a bizalom, mind a remény ugyanabból a belső, intuitív felismerésből fakad, hogy egy bizonyos célból vagyunk itt. Hogy ezen a földön semmi sem tud ezen változtatni, és semmi sem tudja kioltani ezt az életet. Az anyagi testet meg lehet ölni ugyan, és a külső, fizikai síkon minden elképzelhető módon lehet véteni az élet ellen, de a létezésünket nem lehet megsemmisíteni. A remény a saját, élő létezésünk érzéséből fakad.
A bizalom a lélekhez fűződő belső kapcsolat, és ezáltal egy lelki minőség. A remény pedig azt a készséget jelenti, hogy bizalommal telve találkozunk az élettel.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig könnyű sorsunk lesz a fizikai világban. Sok embernek az a véleménye, hogy ha a helyes nyomon járunk, mindig könnyű lesz az életünk. Ám nem feltétlenül az a helyes életmód, ha a legkisebb ellenállás útját választjuk. Az élet művészete inkább abban áll, hogy az egyik alkalommal a legkisebb, a másik alkalommal pedig a legnagyobb ellenállás útja mellett döntünk, ami ezáltal létrehozza azt a feszültséget, amely felszítja a hajlandóság belső tüzét.
