LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kr. e. 753 – Kr. u. 476
A római vallás kezdetben Róma városa lakóinak, később pedig a teljes Római Birodalom népességének a vallása volt.
A „religio” (= vallás) szó a rómaiaktól származik, és ahogy Ciceró megfogalmazta: A vallás olyan dolog, amit semmiféle körülmények között sem szabad elhanyagolni, és rendkívül pontosan kell elvégezni. A Római Birodalom Kr. u. 116-ban érte el legnagyobb kiterjedését; ekkorra magába foglalta a Földközi-tenger térségének valamennyi más országát, mélyen benyúlt az európai földrészbe, beleértve Nagy-Britanniát is, és határa kelet felé egészen a Perzsa-öbölig és a Kaszpi-tengerig ért.
A hatalmas római öntudat bizonyítéka az újonnan teremtett istennő, Dea Roma, azaz Róma istennője. A vallás állami istenei Jupiter, Mars és Quirinus, akik a római vallás archaikus isteni hármasságát alkotják. Kr. e. 217-ben egy jóslat hatására a főistenek számát tizenkettőre emelik, és az első három istenhez társul Júnó, Janusz, Január, Veszta, Vulkanosz, Szaturnusz, Diána, Fortuna és Vénusz.
A római állam a köztársaság kora óta jogállam, amelyben a törvény lépett a király helyébe. A római nép legnagyobb alkotása a jog. A római jogot valamennyi más, európai nép is átvette, és mind a mai napig komoly jelentőséggel bír. Miután a jog is az isteni rend részét alkotja, így a papokat bízzák meg a jog felügyeletével, akik meghatározzák a római polgárok viselkedésének az irányvonalait. A teljes erkölcsi rend az istenek, de mindenekelőtt Jupiter védelme alatt áll.
A törvénysértés egyben az istenek elleni vétséget is jelenti, és a bűnöst az istenek átka is sújtja. A római ember gondolkodásában isten után mindjárt az állam áll. A római értékrend: a dicsőség, az erény, a szabadság, az alázatosság, a vallásosság, a hűség és a megbízhatóság.
Így tanított minden nagy bölcs is, és az ég valamennyi küldötte – Gautama Buddha, Lao Cse, Sankaracharya, Jézus, Zarathusztra, Pitagórász vagy Tianai Apollóniusz – ugyanazokat az alapvető kozmikus igazságokat hirdetve. Ám minden időnek, és valamennyi tannak a legfontosabb eleme az önismeret volt – a magasabb, spirituális Én felismerése.
