A spártai nevelés fő célja az állam jellegéből fakadóan fiúk esetében a jó katona, lányok esetében a jó katonát szülő anya volt.
Annak érdekében, hogy jó katonákat tudjanak nevelni, a kevésbé életképes csecsemőket kitették a Taügetoszra, és pusztulásra ítélték.
A fiúkat már hét éves korukban elszakították a családjuktól, és zárt közösségekben, katonai fegyelem alatt nevelték őket, a nehéz életkörülmények elviselésére.
Nemcsak az igénytelen életmódhoz, hanem az ellenséggel való könyörtelenséghez is hozzászoktatták az ifjakat.
A serdülő és ifjú spártaiakkal mészároltatták le az értelmesebb és erősebb helótákat.
Ennek a feladatnak (krüpteia)nemcsak az volt a célja, hogy az ifjak hozzá szokjanak a harchoz, a vérhez, de a helóták lehetséges lázadásainak sajátos megelőzési módszere is volt egyben.
A felnőtt spártai férfi sem vonhatta ki magát az egyszerű és közösségi életmód alól.
30 éves koráig családjától külön, a harcosok közösségében kellett élnie, a szerény ebédeket később is közösen kellett elfogyasztania.
A felügyelők figyelték életmódját, és tiltottak, valamint szigorúan büntettek mindenféle „puhaságot”.
A fentieket olvasva a Spártáról megismert kép erősen eltér mondjuk az Athénról alkotott képtől.
Ám tudnunk kell, hogy ez a kép egyoldalú.
Ennek oka, hogy Spárta történetéről kevés forrás maradt fent.
A Taügetosz is más megítélés alá kerül, ha tudjuk, hogy Athénban a nem kívánt gyermekeket az utcasarokra tették ki, s onnan őt bárki elvihette, és saját belátása szerint bánhatott vele…