LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Eddig a Szaturnusz 34 holdjának létezését erősítették meg. Ezek közül huszonötöt 1980 óta fedeztek fel a Voyager és Cassini űrszondák által végzett kutatás során és a lényegesen korszerűsödő földi megfigyelési technika segítségével. Várható, hogy jövőbeni megfigyelések további holdak létezését fogják megerősíteni. A Titan a legnagyobb, és ez volt az első, amelyet 1655-ben felfedeztek. Ez egyedülálló hold, mivel az egyetlen hold a Naprendszerben, amelynek jelentékeny légköre van. A Szaturnusz holdjai sziklák és vízjég keverékéből állnak. Némelynek öreg, kráterezett felszíne van, mások a felszínnek tektonikai hatások vagy jégvulkánok által történt újjáalakulásának jeleit mutatják. A holdakat többnyire mitológiai óriások után nevezték el. A legelsőnek felfedezetteket a görög mitológia titánjairól. Az újabban felfedezettek hall, inuit (eszkimó) és norvég (skandináv) neveket kaptak.
A Szaturnusz gyűrűi a Naprendszer legterjedelmesebb, és látványos alakzatai. Először Galileo Galilei figyelte meg őket 1610-ben, fülszerű lebenyként a Szaturnusz mindkét oldalán. Christiaan Huygens 1655-ben kimutatta, hogy egy anyaggyűrűről van szó, amelynek a kinézete a Szaturnusznak a Földhöz viszonyított helyzete szerint változik. A gyűrűk valójában koszos vízjégből álló apró, különálló részecskék sokasága, s ezek mind saját pályájukon keringenek a Szaturnusz körül. A részek mérete a porszemcsétől a többméteres méretű sziklatömbökig terjed. A fényvisszaverő képességük nagy, ezért a gyűrűk világos színűek és jól láthatók. Az egyes gyűrűket felfedezésük sorrendjében adott betűkkel azonosítják. Könnyen látható a C, B és A gyűrű. A vékony F gyűrű, a szélesebb G gyűrű és a diffúz E gyűrű a fő gyűrűkön kívül helyezkedik el. A C gyűrűn belüli D gyűrű teszi teljessé a rendszert. A rendszer belsejében keringő holdak viszont részecskéket terelnek a gyűrűkbe, és a gyűrűk közötti réseket, pl. Encke-rést, azok tartják fenn.
