LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A költészet, a vers szinte egyidős az emberiséggel. Amióta élünk-e Földön mindig igyekeztünk szavakba foglalni gondolatainkat, érzéseinket, a lelkünkben rejlő gondolatokat. Már az ókori Görögországban nagy jelentőséget tulajdonítottak a verseknek. A kor költői leginkább a mítoszok, a mitológiák és legendák köré vonták mondanivalójukat, mint egy valóságként hátrahagyva azt az utókornak.
Az irodalomban meghatározó szerepe volt például a lovagkornak, Németországban abban az években születtek a lovagdalok, melyekkel nem egy és nem két nő szívét hódították meg. Ebből egyenesen következik, hogy azoknak a verseknek a fő témája a hódítás és a szerelem volt.
A felvilágosodás kora mind a magyar, mind pedig a külföldi irodalomban komoly változásokat hozott. Rousseau gondolataival beköszöntött a realizmus, Kazinczy ebben az időszakban –a felvilágosodás korában- végezte nyelvújító tevékenységét. Magyarország akkori talán legsikeresebb műve Kármán József: Fanni hagyományai volt, mely híven tükrözte az akkori társadalom viszonyait, mindezt megfűszerezve ezzel-azzal.
A romantika egy teljesen új korszakot és alkotói szemléletet hozott. Gondoljunk csak Petőfi, Arany, Vajda, vagy Vörösmarty munkásságára. Műveik hazáról, szerelemről, családról és tájakról szóltak, érzelmileg és hangvételileg egyaránt túlfűtöttek voltak. Irányt adtak, irányt mutattak, melyek a mai napig élnek és mindig élni fognak.
Más versek születtek a XX. Század elején és mások most, de azok is értékek, hiszen a „nagyok” akkor alkottak. Gondoljunk csak Ady Endrére, József Attilára.
Mi a költészet? Talán az egyetlen, ami nem hazudik, mert szívből jön, a kéz csak ír, a szív diktál. Lehetne taglalni formákat, rímpárokat, de nem éri meg. Amit olvasunk, vagy éppen írunk szívből fakad, nem rontja el a külvilág, a környezet. A vers szívben születik és az olvasó szívéig hatol.
