LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A csereelmélet szerint minden házasság: szerződés, cseremegállapodás – vagy mondjuk: barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés – a felek között egymás bizonyos szükségleteinek kölcsönös kielégítésére és az egymással való szolidaritásra. Persze ennek a szerződésnek a pontjait rendszerint nem fektetik írásba, csak gondolatban fogalmazzák meg – és sokszor csak nagyon hozzávetőlegesen, nem átgondoltan -, de ez nem változtat a lényegén.
A házasságkötés külsőségei ugyan elég hasonlóak, mégis, a megállapodás tartalma merőben különböző lehet. Talán csak egy dolog van, ami közös: minden házassági szerződés határozatlan időre szóló, és nem teljes részletességgel kidolgozott, ún. keretszerződés, amelyet időről időre konkretizálni, bővíteni, módosítani kell, esetleg a körülmények változása folytán egészében felül kell vizsgálni. A zárt házasságban azonban általában csak konkretizálásról, értelmezésről lehet szó, hiszen a zártság elkerülhetetlen velejárója a merev ragaszkodás az eredetileg vállalt elképzelésekhez.
Ha a beprogramozott sémák nagyon különbözőek vagy ellentétesek, akkor a házasság csatatérré válik vagy széthullik. A párválasztásban érvényesülő homogámia (hasonló a hasonlóval) azonban a sémák alapvető hasonlóságát valószínűsíti, s ez az együttélés során csak fokozódik. A stabilizálódott zárt házasságokban a házastársak valósággal „összenőnek”; ez annyit jelent, hogy elsorvasztanak mindent, ami bennük egyéni volt, és felerősítik a hasonló vagy kölcsönösen elfogadható vonásokat. A végén külsőleg-belsőleg egyformákká válnak. De ezzel elvesztik egyéniségüket.
A nivellálódásnak ez a folyamata ismét egy fizikai jelenségre, az ún. entrópiára emlékeztet. Az entrópia törvénye szerint egy zárt rendszeren belül a hőenergia előbb-utóbb eloszlik, kiegyenlítődik és bekövetkezik a „hőhalál”. Úgy tűnik, mintha az entrópia törvénye átvitt értelemben a zárt házasságra is érvényes lenne. Szerencsére a legtöbb zárt házasság csak viszonylag zárt, s többnyire komoly belső és külső erők hatnak a teljes bezáródása ellen. Ezek feszültséget, súrlódást, konfliktust hoznak ugyan létre, de eredményükként a házasság nyitottabbá válhat. A mi korunkban a társadalmi fejlődés tempója annyira felgyorsult, hogy bizonyos fokú rugalmasság, nyitottság nélkül sem az egyén, sem a házasság nem lehet életképes.
