A közösségtől való félelem és szorongás nem mindig tekinthető más fóbiákhoz hasonlóan önálló jelenségnek, hanem a tünetei gyakran szerteágazóbbak. Ezt a betegséget általában többféle szorongásos probléma kombinációja, közösségi képességek, valamint az önbecsülés és az önbizalom hiánya okozza.
Tünetei között előfordul, hogy az illető képtelen bármilyen szintű személyes kapcsolatot teremteni, fél az emberektől, képtelen arra, hogy nyilvánosság előtt beszéljen, nehezére esik, hogy a beszélgetőpartner szemébe nézzen, aggódik amiatt, hogy fizikailag vagy érzelmileg közel kerüljön valakihez, nem tudja az érzelmeit kifejezni, hiányzik a társalgási képessége és nehezére esik, hogy akár elkezdjen, akár fenntartson egy beszélgetést. Gyakori tünet, hogy mások jelenlétében nem tud enni, inni, írni, remeg a keze, kiszárad a szája, leblokkol. Sokszor érzi úgy, hogy mindenki őt nézi és nevetségessé válik.
A közösségi helyzetektől való túlzott félelem egyéni félelmeket is szülhet, mint amilyen az elpirulástól, az ellenkező neműekkel való beszélgetéstől, telefonhívások fogadásától, nyilvános beszédektől, bármiféle teszttől vagy vizsgától, sőt, a fizikai érintéstől való félelem.
A szociális fóbiával küzdő ember egyedül nem lép be emberekkel telt helyiségbe. Az utcán járás is maga rémálom, inkább átmegy az utca túloldalára, ha egy várakozókkal teli buszmegálló előtt megy el. Mivel nehezére esik, hogy emberek közé menjen és beszélgessen, gyakran otthonülővé válik. A televízió és az internet az emberi kapcsolatok illúzióját kelti, ezek segítségével gyakran menekül egy képzeletvilágba.
Ez a fóbia pozitív tréninggel, önismeretet célzó terápiával sikeresen leküzdhető, de van, akit alapjaiban egész életen át elkísér.