A szója allergia

Az ételallergia aránylag ritka, de igen súlyos immunreakció, mely végzetes kimenetelű is lehet. Az első kimondottan szója hatására jelentkező allergiás reakciót 1934-ben jegyezték fel. A szója hozzávetőleg 16- féle különböző allergén természetű fehérjét tartalmaz, melyek klinikai jelentősége nem ismert. Habár a szója allergia nagyon népszerű vitapont a szója ellenzők körében, meg kell jegyezni, hogy mint allergiát kiváltó faktor, nem a legerősebb. Más fehérjékkel összevetve (tej, mogyoró, stb.) szójából kb. százszor nagyobb mennyiséget, kell bevinni azonos erősségű tünetek kiváltásához. Ugyanakkor a relatíve enyhe allergiás karakterekből egyéb hátrányok származhatnak. Például enyhe, de folyamatos szójaterhelés tünete nem jelentkezik akut allergiás roham formájában, így lappangó marad. A folyamatos fogyasztás miatt immun moduláció, folyamatos gyulladás jöhet létre a szervezetben, a bélrendszerben. Ennek következményeit nem tudjuk, de vélhetően talajt formál egyéb krónikus autóimmun folyamatoknak.
Az ételallergia többféle tünetet produkálhat, mely mögött több jól elkülöníthető immunológiai folyamat játszódik. Habár mindegyik típus kezelést igényel, a legsúlyosabbnak az I.-es típusú azonnali hiperszenzitivitási reakciót tartjuk, amelyben az E-típusú immunglobinok játsszák a főszerepet. (IgE)
Habár elvileg bármely élelmi fehérje kiválthat allergiát, az esetek 90%-ban ugyanazon 8 allergén azonosítható: tej, tojás, hal, rák, búza, mogyoró, dió, szója.
A szója ellen termelődő IgE antitesteket ismerjük, de az allergén fehérje specifikus molekularészletei azért nem teljesen tisztázottak. A szója allergiás betegeknél akár 28 szójafehérje fragmentum képes kötni az IgE molekulákat. A szója ráadásul aeroallergén is,mert nemcsak a bélből felszívódó, de a belélegzett szójapor is reakciókat válhat ki.