LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szonettnek a középkortól kezdve kétféle „osztása” volt, a romantikában pedig egy harmadik is kialakult. Az egyik a neolatin költészetben felbukkanó – úgynevezett „petrarcai” – szonettben látható. Az elnevezés nem egészen igazságos, hiszen már Petrarca nagy költő-elődje, Dante Alighieri is alkalmazta, például híres verses-prózai művében, az Új élet-ben, mely Beatricéhez fűződő érzelmeiről szól. A „petrarcai” szonett – természetesen – tizennégy soros; két kvartinára (quartina = négysoros strófa) és két tercinára (terzina = háromsoros strófa) tagolódik, tehát négy strófából áll. A tercinával szintén Danténál találkozhatunk először: főműve, az Isteni színjáték ugyanis ilyen háromsoros strófákból áll. Petrarca olasz nyelven írt fő műve, az Il Canzoniere (Daloskönyv), melyet egyetlen nagy szerelme, Laura számára, illetve emlékére írt, rengeteg szonettet tartalmaz. Ezek közül leghíresebb a Pó, földi kérgem… és a Ti szerencsés füvek… kezdetű két vers. Ezeknek a rímképlete szabályos: abba abba cdc dcd.
Másmilyen „osztású” az úgynevezett „shakespeare-i” szonett. Ezt sem a nagy angol költő és drámaíró alkalmazta először, de ő művelte a legmagasabb szinten, ezért nevezték el róla. Shakespeare 150 számozott, cím nélküli szonettjét – melyet a titokzatos „fekete hölgyhöz” írt – Szabó Lőrinc zseniális fordításában, magyarul is olvashatjuk. Talán mindannyian ismerjük híres, LXXV. szonettjét: „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…” Nos, ha megfigyeljük, a „shakespeare-i” szonett első tizenkét sora astrófikus (nem tagolódik versszakokra): mintha egy tömbből lenne „kifaragva”; a záró két sor pedig mintegy összegzi az vers korábbi részében mondottakat: „Koldus-szegény, királyi gazdagon // részeg vagyok, és mindig szomjazom.” A rímképlet is eltér kissé az olasz szonettekétől: ababcdcdefef gg.
Az angol romantikus költészet nagyjai – Byron, Shelley, Keats – hosszú szünet után, a XIX. század elején figyeltek föl újra a szonettformára, de új „osztásban” próbálták ki azt. Shelley például – az Óda a nyugati szélhez című, híres, öt darabból álló szonettciklusában – négy tercinára és egy záró sorpárra osztja fel a 14 soros szonettet. A rímképlet is ehhez az „osztáshoz” igazodik: aba bcb cdc ded ff.
Köszönöm a részletes leírást! Kezdő költő/író vagyok, ezért minden hasonló cikket átfutok.
Tetszett a cikk, sok hasonlót még!