Abraham Maslow az emberi szükségleteket hierarchikusan rangsorolta, melyeket egy piramissal ábrázolt. Legalsó szinten az alapszükségletek találhatók, tehát amik a létfenntartáshoz szükségesek, ez magával vonzza a biztonsági szükségletek kialakulását, védelmét és megóvását. A piramis alján a második helyet foglalják el a szociális szükségletek, mely kapcsolatteremtési, összetartozási szükséglet. Az emberek ezért törekszenek jó munkahelyi- és családi kapcsolatokra. Általában igyekszik az egyén megtalálni helyét a társai között, ez valakinek személyiségéből adódóan sikerül, valakinek nem. A piramis csúcsán pedig az önmegvalósítás szükséglete áll. Az egészséges, józan gondolkodású emberek egy része igen erős késztetést érez arra, hogy képességét és tehetségét kihasználva érvényesüljön, így elégítve ki szükségleteit. Mivel a motiválás komplex dolog, ezt is az befolyásolja, de nemcsak egy motiváló tényező által. Az alacsonyabb rendű szükségleteket kell kielégíteni, a magasabb fokon álló igények motivátorként szerepelnek. Például, ha valaki hiányt szenved valamiben, például önbizalomban, vagy fizikai szükségletben, nem valószínű, hogy az önmegvalósítás lesz számára a legfontosabb feladat. Nem biztos, hogy a már kielégített szükséglet a motivátor, hiszen mindig többet és jobbat akarunk. Léteznek az úgynevezett hiányalapú szükségletek, melyek elérése feszültség csökkenéssel jár. Mint már szó volt róla léteznek fiziológiai-, biztonsági szükségletek, a társas elemek fontossága, az elismerés.
Ezek az alapszükségletek, ha ezek hiányoznak, ne is vágyódjon feljebb az ember, ugyanis innentől a magasabb, növekedési szükségletek következnek, ennek célja a bennünk lévő lehetőségek kiaknázása. Idetartoznak a kognitív szükségletek (tudni, érteni, megismerni), az esztétikai szükségletek (szimmetria, rend, szépség) , valamint maga az Önmegvalósítás.
Címkékalap- és növekedési szükségletek az az önmegvalósítás kiteljesedés