LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az újszülött születése pillanatában természetesen az anyját kezdi keresni. Az anyák és az apák is, amikor először látják újszülöttjüket, ösztönösen megérintik az arcát, megsimogatják a testét, és a szemébe néznek.
Ezek a cselekvések nélkülözhetetlenek a kötődés – a szülő és a gyermek közötti összetartozás – érzésének kialakításához. Kötődés nélkül kevés szülő volna képes fáradhatatlanul ellátni a csecsemő gondozásával járó feladatokat, és a csecsemő is nehezebben reagálna az új környezeti feltételekre.
A vizsgálatok szerint az anya-csecsemő kötődés kialakulására mindjárt a szülés utáni pillanatok a legalkalmasabbak. Jó, ha az anya legalább egy kis időre karjára veheti a kisbabát, mielőtt elvinnék megvizsgálni és megmosdatni, s ha a következő napokban sem csupán a szoptatások idejét töltheti vele. A szülészeti osztályokon egyre inkább törekszenek arra, hogy a kisbabák minél többet legyenek anyjukkal.
A korai kötődés biztosíték lehet arra, hogy a kicsi megfelelő gondozásban részesül. Azok az anyák, akik a kórházban sokat lehettek újszülöttjükkel, többet nyugtatgatták és becézgették egy hónapos csecsemőjüket, mint azok, akik a kórházban alig találkozhattak vele.
Egyes szülőknél eltart egy darabig, amíg a kötődés kialakul. Sok újdonsült anyát idegesít, hogy újszülöttjét furcsán idegennek érzi. Pedig nem kell aggódni: megjön a szeretet az ilyen esetekben is. Egy asszony így emlékszik vissza az első gyermeke születését követő időszakra: „Azt hittem, amint megszülöm, rögtön mindent elsöprő anyai szeretetet fogok érezni a fiam iránt. Ehelyett amikor az orvos a kezembe adta, úgy éreztem, mintha egy idegent tartanék a karomban. Nem öntött el sem bensőséges érzés, sem nagy szeretet. Heteknek kellett otthon eltelniük a baba gondozásával, amíg elkezdtem szeretni őt.”
