Elképzelni sem lehet tanulékonyabb, fogékonyabb tanítványt a kisgyereknél. Több dolgot akar csinálni. több területet felfedezni, többet akar tudni, mint bárki más; minden vágya, hogy elnyerje a szülő tetszését. Tudásvágyának kielégítése a legizgalmasabb feladat a szülőszámára. Sose gondoljuk, hogy a gyerek kicsi még a tanuláshoz; csak a korához kell igazítani minden új tapasztalatot és a módot, ahogyan megismertetjük a kisgyerekkel. Soha ne tűzzünk elé képességeit meghaladó feladatot, mert a kudarc elcsüggeszti, elveszti önbizalmát és minket fog hibáztatnia kudarcért Mindenben irányítsuk, de ügyeljünk arra, hogy semmire se kényszerítsük. Az első hat hét alapvető fontosságú; ne hagyjuk, hogy veszendőbe menjen. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy mivel a pici baba a síráson kívül nem ad hangokat, nem mozog túl sokat, nem reagál arra, ami körülötte történik- nem is képes tanulni. Nagy tévedés! Élete első heteiben a baba érzelmileg és értelmileg ugyanolyan ütemben fejlődik, mint más területeken: hossz, súly és mozdulatainak összehangolása terén. Kezdetben a baba életében az a legfontosabb személy, aki folyamatosan gondozza. Az esetek többségében ez az anya – tehát az anya tanítóként is a legfontosabb. Sokkal könnyebben tanul a baba, ha már az első időben mély érzelmi kapcsolat alakul ki az anyával, első tanítójával. Fontosságban rögtön utána következik az apa, a kisbaba második legjobb barátja. Ő is legyen azon, hogy minél hamarabb kialakítsa a babával a szoros kapcsolatot és ugyanúgy részt vegyen tanításában, mint az anya. Persze a szülők nem a szó szoros értelmében tanítják a gyereket. Ez a tanítás nem kialakított szabályok szerint történik, kevés az olyan meghatározott cél, amelyet a kisgyereknek el kell érnie. A szülő akkor tanítja jól a gyereket, ha érdekessé teszi számára a világot, ha új tapasztalatokkal ismerteti meg, mindent elmagyaráz neki, amit lát és főként olyan közös tevékenységeket folytat vele, amelyek során a szülő és a baba együtt tanul.