LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tanuláspszichológia illetékessége akkor válik nyilvánvalóvá, ha arra keressük a választ, hogy mik a pszichés megbetegedések okai, s hogyan befolyásolják ezeket a gyermekkori tapasztalatok. Ez a kérdés nagyon jelentős, hiszen ha tudnánk, hogy mi okozza a neurózist vagy a szkizofréniát, akkor azt is tudnánk, hogy mit tegyünk a gyógyítására, sőt: megelőzésére. Erre azonban nem ismerünk egyszerű választ. Vannak olyan pszichózisok, melyekben a tanulásnak nincs jelentős szerepe; meghatározhatja a téveszmék tartalmát, de nem befolyásolja a téveszmék meglétét vagy hiányát. Ezek az általában szervi eredetű vagy „organikus” néven ismert pszichózisok, valamilyen konstitucionális (alkati) zavarból származnak, nem a beteg múltbeli tapasztalataiból. Az ok lehet valamilyen agysérülés vagy az agy szifiliszes fertőzése, mirigyszervi vagy táplálkozási rendellenesség. Másrészt vannak úgynevezett „funkcionális” (működésbeli zavarból származó) pszichózisok, melyek részben vagy egészben a tapasztalattól függenek. Szélsőséges esetben, mint Swank és Marchand feltételezik, bárki összeroppanhat és pszichotikussá válhat, például a modern háború stresszhelyzetében, ha a stressz, a félelem és a kötelesség közötti konfliktus, a tragikus látvány okozta sorozatos trauma elhúzódó.
De a szkizofrénia általában összetettebb képet mutat. A beteg örököl bizonyos alkati hajlamot, de az öröklődés egyedül nem dönti el, hogy a betegség megjelenik-e. A szkizofréniáról nem mondhatjuk, hogy öröklött. Az öröklődés és a tapasztalat között interakció van, adott esetben a szkizofréniára hajlamos személynél a betegség sosem jelenik meg. Bár még mindig sokan vetik fel úgy a kérdést, vajon öröklött-e vagy szerzett a szkizofrénia, vagy akár a mániás-depresszív pszichózis. Ma már tudjuk, hogy ez rossz kérdés. Az egyetlen válasz az, hogy mindkettő (vagy – egyik sem).
