LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Leonardo az emberiség ősi vágyát is megkísérelte valóra váltani : olyan szerkezetet próbált építeni, amely egyszeri meglökés után örökké mozgásban marad, és eközben munka végzésére is képes – tehát örökmozgót vagy latinul perpetuum mobilét szeretett volna csinálni. Akkoriban nem tudták, hogy mindenféle mozgásban a mechanikai energia egy része súrlódás következtében hővé alakul át, ezért a mozgásnak le kell állnia, hacsak az elveszett energiát nem pótolják. Leonardo is kigondolt egy örökmozgót, a nehéz lendkereket, amelynek a forgástengely felé görbülő küllőiben alul és felül a nehéz fémgolyók számára futópálya van. A kerék megforgatásakor a golyók ide-oda gurulnak; ha a kerék falához szorulnak, akkor „nehezebbek” (a forgatónyomaték nagyobb, ha a forgásközponttól mért távolságot növeljük), ha pedig a forgástengelyhez gurulnak, akkor „könnyebbek” lesznek (a forgatónyomaték kisebb).
Leonardo a tapasztalat és a kísérlet értékét hangsúlyozta : „A tapasztalat sohasem térít rossz útra, hanem csupán az ítéleteitek hibások, amennyiben olyan eredményeket vártok tőlük, amilyenekre a kísérletek nem vezetnek.” Annak ellenére, hogy örökmozgót tervezett, nem építette meg; nyilván a lejtővel – vagy éppen a súrlódással – összefüggésben végrehajtott kísérletei meggyőzték az örökmozgó lehetetlenségéről. Sőt felhívta a figyelmet az ilyen kísérletek kilátástalanságára.
A mechanika területén – a fizikából ez volt Leonardo legkedvesebb témaköre – igen gazdag ismeretekkel rendelkezett. Tudta például, hogy a hang a forrásától kiindulva körkörösen terjed (síkot véve figyelembe); több hanghullám, ha találkozik, nem zavarja egymást; két azonos harang vagy a lant két azonosan hangolt húrja rezonanciába jön; a szél vagy egy bedobott kő hatására kialakult két vízhullám terjedésénél, egymáson való áthaladásukkor, vagy a visszaverődő és a beeső hullámok összetevődésekor visszafelé tartó áramlás is felléphet.
