Természetesen a társadalomnak nem abban az értelemben van tudata, mint az egyes embernek : nincs
semmiféle társadalmi, személyfeletti agy. Ugyanakkor az egyéni és a társadalmi tudat között nincsenek – és nem is lehetnek – merev határok. Ellenkezőleg, ezek állandó kölcsönhatásban állnak egymással. A tudatnak a társadalom által történetileg kidolgozott normái táplálják szellemileg az egyes személyt, ezek válnak meggyőződései tárgyaivá, erkölcsi szabályainak, esztétikai érzékeinek és képzeteinek forrásaivá. Minden ember a maga népének, osztályának, a saját korának gyermeke. Ám a társadalmi tudat tudati tényként csak azáltal létezik, hogy bekapcsolódik az egyén valóságosan funkcionáló tudatába. Míg tehát egyrészről az egyéni tudatot mintegy állandóan a társadalmi tudat nagy folyama mossa körül, másrészről viszont ez a folyam az egyéni tudat erecskéiből ömlik össze, belőlük táplálkozik. Az a gondolat, mely csupán az egyén tudatának kontextusában létezik, és nem nyert rögzítést a tudomány, művészet, politika vagy erkölcs kontextusában, csupáncsak individuális gondolat. De ez a gondolat már az egyéni tudat kontextusában a társadalmi tudatra orientált, és megszületése az ember által korábban felszívott
társadalmi-szellemi értékeknek köszönhető. A tudat, ahogy – mondjuk – könyvekben eltárgyiasult, és a tudat, ahogy az egyes ember fejében létezik, egy és ugyanazon szférájához tartozik a szelleminek, noha a kettő tartalma nem azonos.
A társadalmi fogalmának korrelátumát nem az egyéni, hanem a természeti alkotja. Az egyén már önmagában is társadalmi kategória. Pszichikumának tartalma természete szerint éppannyira szociális jellegű, mint a társadalom tudatáé. A másik oldalról a társadalmi tudat jelenségei is individuálisak, azaz konkrétek és csak a valóságos emberi fejek közvetítésén keresztül állnak viszonyban a visszatükrözés tárgyával.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány