LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az emberiség már az ókor előtt ismerte és fogyasztotta is a mézet. Eleinte csemegeként, később táplálékként, majd gyógyításra is használták az édes méhterméket.
A mezők virágai színükkel, illetve illatanyagaikkal magukhoz csábítják a méheket; segítségül hívják őket a szaporodásukhoz, cserébe édes nektárral ajándékozzák meg a szorgoskodó dolgozókat. A három hetesnél idősebb méhek feladata a nektárgyűjtés és szállítás. A méh kiszivattyúzza a nektárt, majd a szervezetében (mézhólyagban) váladékával hígítva érleli azt: a nádcukrot lebontja gyümölcs-, és szőlőcukorra. Ez a folyamat már szállítás közben elkezdődik, majd a kaptárban a méhsejtben folytatódik. Következő lépésként az ilyenkor még meglehetősen híg nektárt besűrítik a méhek. A találékony rovarok a mézet a kaptár belsejében szétkenik, s szárnyaikkal legyezik, így elősegítve a felesleges víz mihamarabbi elpárolgását. Amikor már megfelelően sűrű a nektár, akkor a méhek a sejteket viasszal zárják le. A mézszüret akkor kezdődhet, mikor a mézes sejteknek több mint a fele le van fedve viasszal. Ekkor a méhész a sejteket védő viaszréteget távolítja el először, majd megkezdődik a pergetés. A mézes táblákat centrifugális erőnek teszik ki, melynek hatására a méz a pörgető edény falára csapódik ki, majd lecsurog. Ezután már csak a szétválasztás maradt: a méz egy részét a méheknek adják téli táplálékul, egy részét emberi fogyasztásra csomagolják.
A méz erősíti az immunrendszert, az emésztést, az idegeket, és méregtelenít. Májunk sokkal gyorsabban dolgozza fel, mint a cukrot, ezért ha tehetjük, használjunk ételeink édesítéséhez mézet cukor helyett.
