A jaguár az amerikai kontinens legnagyobb macskája. Akár 2 méter hosszúra is megnőhet, a farkát nem számítva, és súlya 120 kilogramm, vagy még több. Közép- és Dél-Amerika mocsaras vidékein, erdeiben, dzsungeleiben, de még a sivatagokban és bozótosokban is megtalálható, otthonosan mozog földön, fákon és vízben egyaránt.
Magányos teremtmények, csak a párzási időszakban keresnek maguknak társat. A nőstény 3-4 hónapnyi vemhességet követően általában 2 kölyköt hoz világra, melyek az első években anyjukkal maradnak, majd saját vadászterületet keresnek maguknak. Vadászterületük nagysága a táplálékkínálattól függ: ha a környéken elegendő zsákmányállat áll rendelkezésükre, megelégszenek egy kb. 5 kilométer átmérőjű területtel, ám gyérebb ellátottság esetén ez a terület akár harmincszor ekkora is lehet.
Ezekre a titokzatos macskákra igen nehéz rábukkanni: sárgásvörös bundájukat fekete rozetták és ezeken belül is apró foltok díszítik, emiatt akár mellettünk is állhat a dzsungelben, akkor sem vennénk észre az árnyak között! Sok éven át vadászták őket gyönyörű bundájukért, módszeresen felkutatva élőhelyeiket, ám életmódjuk nem érdekelte a vadászokat, így a mára megmaradt kb. 15000 példányról nagyon keveset tudunk. Viselkedésükről információt leginkább a fogságban tartott egyedek alapján kaphatunk.
Tapasztalt vadász, kb. 85-féle állatra vadászik, szarvasféléktől a majmokon át, a teknősbékáig. Ez az okos macska sokszor egy fán lapulva várja áldozatát, csendben, türelmesen. Amikor a fa alatt elhalad egy csorda pekari, hirtelen támadásba lendül: egyetlen harapással megöl egy pekarit és már ugrik is vissza a fára. A riadt csorda elmenekül, a jaguár pedig megszerzi zsákmányát. A legendákkal ellentétben a jaguár támad legkevésbé az emberre, még egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel, hogy embert evett volna. Sőt, az ember nagyobb veszélyt jelent ezekre a fenséges macskákra és élőhelyükre, mint a jaguár az emberre.
Címkékbunda Dél-Amerika dzsungel jaguár macskafélék vadászat