LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudat dialektikus materialista értelmezésének kiindulópontját természettudományos előfeltételeinek tisztázása alkotja. A kérdéseknek ezt a körét – ha mintegy „lentről felfelé” haladunk – az „agy és pszichikum” problémája nyitja meg. Banalitásnak tűnik azt hangoztatni, hogy nem lehet elválasztani a tudatot az anyagtól, amelynek tudata. Mégis egyes pszichológusok a következűképp okoskodnak: mi – akárcsak egy rab, akit üvegkupola alá zártak és aki azt hiszi, hogy a fény nem a Napból, hanem magából a kupolából ered – úgy véljük, hogy az agy szüli a gondolatot. Logikailag azonban teljes mértékben megengedhető az a feltételezés, hogy az agy csupán közvetíti hozzánk a gondolatot.
A természet oly sok rejtélye közt, melynek megfejtésén fáradozik a modern tudomány, talán az agy, ez a legfinomabb idegapparátus, a legbonyolultabbak egyike. Az agy a szervezett anyag legmagasabb formája a világegyetem általunk ismert részében; a természet és a társadalom remekműve. Amióta csak feltételezték, hogy éppen az agy alkotja a pszichikus jelenségek anyagi alapját, a tudósok állandóan törekedtek tisztázni, hogy miként van felépítve és hogyan működik. Már az ógörög orvos és anatómus, Alkmeón megfogalmazta az agyvelőre mint a lelki élet és -tevékenység szervére vonatkozó feltételezést. Hippokratész azt mondotta, hogy az embereknek tudniuk kell: az agyból, és csak az agyból erednek élvezeteink – az öröm, a nevetés és a tréfák, aminthogy az agy a forrása kínjainknak – a fájdalomnak, szomorúságnak és a könnyeknek is. Az agy segítségével gondolkodunk, látunk, hallunk, különböztetjük meg a rútat a széptől, a rosszat a jótól, a kellemest a kellemetlentől.
