Tudatosnak azt az embert tekintjük, aki képes helyesen megérteni a valóságot, és ennek megfelelően irányítani cselekedeteit.
A tudatosság a lelkileg ép emberi személyiség elengedhetetlen tulajdonsága. Gyermekek, valamint elmebajosok esetében erőteljesen leszűkül, sőt teljesen hiányozhat annak a lehetősége, hogy felmérjék saját cselekedeteik következményeit. Éppen ezért hajtanak végre ez utóbbiak néha olyan cselekvéseket, melyek megdöbbentenek minket értelmetlenségükkel, és amelyek esetenként tragikus következményekre vezetnek mind a beteg személyisége, mind környezete szempontjából. A belátó óvatosság idegen a beteg pszichikumtól; a cselekvések teljes átgondoltságát csakis a világos tudat biztosíthatja.
Fontos szerepel játszik az öntudatban a személyiséggel szemben állított társadalmi követelményeknek, az egyén társadalmi kötelességének és élete értelmének tudatosítása, a rábízott ügyért való felelősségérzés a közösség, az osztály, a nemzet, a haza s végül az egész emberiség előtt.
A tudat és öntudat egysége belsőleg differenciált jellegei feltételezi ezek sajátos minőségi különbségét és kölcsönhatásukat. A tudat gyöngülése vagy erősödése csökkenti avagy növeli önmagunk tudatosításának szintjét is. Igen világosan látható ez az öntudatzavarok klinikai eseteiben. Elmeorvosi leírásokból tudjuk, hogy a skizofrénia kifejlődésének kezdeti szakaszaiban diffúz, amorf, nehezen megfogalmazható alakban gyakran jelentkezik az „Én” megváltozásának érzése, melyet rettegés, szorongás, a valami visszavonhatatlantól való félelem kísér. A beteg még küzdeni is igyekszik e személyiségétől idegen változások ellen – munkahelyet változtat, kerüli a más emberekkel való érintkezést, magába zárkózik. A betegség lefolyásának későbbi szakaszaiban a beteg már mind kevésbé kontrollálja öntudatának zavarait és kusza, őrült módon értelmezi őket.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány