A tudatot egyrészről a visszatükrözés tárgyához, másrészről a szubjektumhoz, azaz a személyiséghez és ennek agyához, végül pedig a társadalom szellemi kultúrájának világához való viszonya jellemzi. Az egyéni tudatnak a világhoz való viszonyát a társadalmi tudatformákhoz való viszonya közvetíti. Minden ember tudata magába gyűjti annak a társadalmi környezetnek a tapasztalatát, ismereteit, meggyőződéseit, hiteit, tévelygéseit és értékeléseit, amelyhez a szóban forgó személy maga tartozik. Tehát az a folyamat, amely által az egyes ember a világot a maga számára tudatosítja, sokrétűen determinált a társadalom, s az egész emberiség tudatának fejlődése által.
Amikor a társadalmi tudatot vizsgáljuk, elvonatkoztatunk mindattól, ami egyéni, személyes jellegű, és csak a társadalomra mint egészre vagy valamely meghatározott társadalmi csoportra jellemző nézeteket és eszméket vesszük figyelembe. Ahogy a társadalom nem azonosítható az őt alkotó emberek egyszerű összegével, úgy a társadalmi tudat sem egyenlő az egyes személyek tudatának összegével, hanem sajátos rendszert alkot, amely viszonylag önálló életet él. Az egyéni és a társadalmi tudat nem létezésük típusa szerint állnak egymással vonatkozásban (tehát aszerint, hogy az egyik közülük történelmileg és logikailag elsődleges lenne), hanem létezési módjuk szerint; továbbá úgy is viszonyulnak egymáshoz, mint egyes és általános. A tudat hatalmas alkotó szerepet tölt be a lét szférájában. De míg csupán pillanatnyi felvillanás marad az egyes ember fejében, ereje is jelentéktelen. Miután azonban bejárta a társadalmi eltárgyiasulás összes fokozatát és bekerül a tudomány, művészet, erkölcs, jog, politika rendszereibe, hatalmas reális erővé válik.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány