LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A képmások objektivációja megdöbbentő erővel jelentkezhet a fantáziaképekben, a hallucinációkban, sőt esetenként a művészi alkotásfolyamatban is. Egyszer Balzacot meglátogatta egy barátja; amikor bekopogott az ajtón, meghallotta, amint Balzac hangosan veszekszik valakivel és azt kiabálja: „Majd én megmutatom neked, te gazember!” Belépve azonban azt találta, hogy Balzac egymaga van a szobában : éppen megírás alatt levő műve egyik hősével kiabált, felháborodva annak aljasságán.
A fiziológiai folyamatoknak mint olyanoknak nincs tárgyi vonatkoztatásuk. Köztük és az őket előhívó külső hatótényezők között nem a képmás és eredetijének, hanem az okozatnak és okának viszonyai állnak fenn. A nagyagy fiziológiai folyamatai csak abban az esetben válnak ideális tartalom hordozóivá, ha az ember a visszatükrözés tárgyával hozza vonatkozásba eredményüket.
Éppen az agyi folyamatoknak ez az objektív világra való vonatkoztatása teszi ezeket pszichikus, eszmei folyamatokká. A fejben létrejövő gondolat mindig és kötelezően valamiről való gondolat. „Semmiről se szóló” gondolatok elvileg nem lehetségesek. Hogy az emberi tudatban előfordul olyan tartalom, amely nem felel meg eredetijének vagy amelynek akár egyáltalán nincs eredetije, ez még egyáltalán nem jelenti, hogy hirtelen előkerülhetne tárgy nélküli gondolat is. A fantáziaképek, sőt még a beteg agy lázálmai is egész tartalmukat a valóságból kölcsönzik.
„Mi a tudat?” – nehéz lenne erre a kérdésre matematikai egzaktságú választ adni. Ehhez a tárgy maga túl bonyolult és sajátszerű. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez a kérdés általában megválaszolhatatlan, hogy a tudati jelenségek területén nem találhatók törvényszerűségek, s hogy ez a szféra nem megismerhető.
