LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudat, mint szubjektív képmás sajátosságának abszolutizációja vezet arra a tendenciára, amely szembeállítja
az eszmeit az anyagival, és ezt a szembeállítást odáig fokozza, hogy a világ teljesen szétszakad két szubsztanciára. Az anyag és a tudat ellentétének, Lenin szerint, csak az ismeretelméleti alapkérdés határain belül van abszolút jelentősége. „Igen nagy hibát követne el az, aki e határokon túl próbálna operálni az anyag és a szellem, a fizikai és a pszichikai ellentétével mint abszolút ellentéttel”. A helyzet ugyanis az, hogy az eszmei nem szubsztancia, hanem a meghatározott módon szervezett anyag funkciója. A gondolat nem valamiféle természetfeletti princípium, hanem a magasan szervezett anyag természetes tulajdonsága, az agy funkciója. A tudati jelenségek világa eszmei jellegű és „az eszmei nem más, mint az emberi fejben áttett és lefordított anyag.”
Ez az áttétel természetesen nem jelenti azt, hogy maguknak a dolgoknak az anyagi összetétele tevődne át valamiféleképp térbelileg az agy anyagába. Az áttételnek ez a folyamata csak azt a tényt jellemzi, hogy a szubjektum visszatükrözi a tárgyat – mégpedig mint aktív visszatükrözést jellemzi ezt a tényt, amely feltételezi a külső benyomások alkotó feldolgozását, átalakítását és az érzéki-tárgyi tevékenységet irányító meghatározott szándék, cél kidolgozását. Marx az eszmeit belső képmásként, célként jellemzi. A tudat szférájához tartoznak nemcsak az adott szubjektum által közvetlenül átélt, hanem az eltárgyiasított eszmei jelenségek is – a beszédben rögzített képzelek, gondolatok és érzések, a zenei és képzőművészeti alkotások, egyszóval a kultúra egész világa, amennyiben ideális tartalmának aspektusában tekintjük.
