Az egész világon egyre fokozottabban terjed az a nézet, hogy az emberiség alapvető tudati változáson megy át. Ez már abban is megmutatkozik, hogy sokan fáradhatatlanul dolgoznak a tudat lényének a kutatásán. Megpróbálják felismerni a tudat, a gondolkodás és az agy összefüggéseit, és igyekeznek megérteni, hogy milyen hatást gyakorol ez a három tényező önmagában, illetve együttesen az anyagra és a természetre.
Egyre inkább elfogadhatóvá válik az elképzelés, hogy minden energiából áll, hogy az energia és az anyag csak ugyanannak a valóságnak két különböző állapotát jelenti, amelyek a gondolatokon keresztül befolyásolhatók. Ezek a felismerések megváltoztatják az emberek életszemléletét is. Ezért egyre inkább teret nyer a felvilágosodás is, és hamarosan olyan módszereket és eljárásokat is fel fognak fedezni, amelyekkel bizonyítani lehet majd ezeket a tényeket.
Mert miközben belépünk egy új korszakba, új, sürgető szükséglet is megmozdul bennünk: szeretnénk egyre jobban átkutatni a külső, szubjektív világokat, hogy megérthessük a teremtés belső és külső világai közötti viszonyokat.
A világ számos tudósa kutat ebben az irányban, mert az a késztetés hajtja őket, hogy bebizonyíthassák azt az intuitív felismerésüket, hogy minden mindennel összefügg. A mesterek előre megjósolták, hogy napjaink ilyen irányú kutatásainak az eredménye hamarosan elvezet majd bennünket ahhoz a felismeréshez, hogy a tudat a léleknek az elválaszthatatlan része, valamint hogy a gondolkodási képesség és az agy voltaképpen a testet öltő lélek szerkezete és hordozója. Napjainkban már magától értetődő, hogy az idegrendszer az agyból kiinduló elektronikus jeleket továbbítja a fizikai testbe, és az agy a tényleges vezérlőközpont, amely irányítja a mentális, érzelmi és fizikai cselekedeteket és reflexeket.