LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Önmagában véve a pszichikum struktúrájának freudi sémája nem értelmetlen, bár a freudizmus rendszerében adott általános interpretációja, és az őt alkotó szférák kölcsönviszonyának jellemzése tudományosan nem elfogadható. A személyiség szellemi struktúráját alkotó elemek így prezentált hierarchiájának alapját a tudattalan elsődlegességére és irányító szerepére vonatkozó eszme alkotja. Freud szerint minden, amit csak pszichikusnak nevezünk, az „ösztön-én”-ből ered, és a pszichikus, bevégezvén mozgását az egyéni és a társadalmi ész szférájában, újra csak ide tér vissza.
Éppen ez a szféra, mely az örömelvnek van alávetve, gyakorol — a freudi felfogásnak megfelelően – alapvető hatást az ember viselkedésére, határozza meg gondolatait és érzéseit, s rajtuk keresztül cselekvéseit is. A tudatos eszerint csupán vékony, levegőkönnyűségű lepel, mely a tudattalan mély örvénye fölé feszül ki, és ebbe az örvénybe nemcsak a külső szemlélőnek, de magának a szubjektumnak a tekintete sem tud behatolni. A tudatot a pszichikumhoz való viszonyában a fényszóró sugaraihoz hasonlíthatjuk, melyek egy végtelen folyam sötét felületén szikráznak.
A freudizmus tudományos elégtelensége az ész szerepének alábecsülésében és a társadalmi jelenségek biologizációjában nyilvánul meg. Míg a haladó filozófia és pszichológia egész története az emberi ész hatalmát hirdette és hirdeti, a freudizmus az ösztönök hatalmát proklamálta. Freud lerombolta azt a – gyökereiben még az antik kultúrára visszanyúló – emberképet, mely szerint az ember olyan lény, akinek viselkedését elsősorban szellemi eszmények és az ész határozzák meg. Ennek helyébe egy más felfogást állított, melynek értelmében a logika, az eszmények, az ész mögött ott rejtőznek ezek igazi urai – a vak ösztönök és primitív hajlamok.
