LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudat fejlődése befutja az érzéki bizonyosság, az észlelő és képzetalkotó, az értelmi és ésszerű tudat fokait. A tudatnak mindezeket a formáit és szintjeit mintegy áthatja az érzelmek lángja és az akarat energiája. A tudat folyamat, mégpedig, míg csak az ember ébren van, ez a folyamat egyszerre visel folytonos s ugyanakkor diszkontinus jelleget. Az ébrenlét állapotában az ember minden egyes pillanatban „tudatánál van”, de ugyanakkor a valóságnak ez a tudatosítása különálló tudati aktusok alakjában valósul meg. Amikor az ember egy érdekes, megragadó filmet néz, s beleéli magát ennek tartalmába, valószínűleg a különböző típusú tudati aktusok százait, sőt ezreit realizálja. Ez érthető is: a tudat tárgyai diszkrét jellegűek; hasonló természetűek felfogásuk aktusai is.
A tudat struktúrájának problémája teljes élességgel csak a legutóbbi időben merült fel, azzal kapcsolatban, hogy a rendszerelméleti-strukturális módszer mind intenzívebben hatolt be a tudás különböző területeire. A tudat mint egész jellegű rendszer elemzésének kiindulópontját tartalma továbbá a valóság általa megvalósított eszmei reprodukciójának s önnön konstruktív-alkotó tevékenységének szintjei és formái képezik.
A pszichikus jelenségek állandó folyamatában felmerülnek s mintegy elúsznak és eltűnnek egyes állapotok, képmások, gondolatok, érdekek, de a személyiség tudatának általános felépítése viszonylag szilárdan megmarad. A tudat analitikus megközelítése, gondolati „széttagolása” lehetővé teszi számunkra egyes funkcióinak megismerését. De a tudatot nem szabad csupán úgy felfognunk, mint pszichikus funkciók egyszerű összességét. Lényegét tekintve a tudat egységes és oszthatatlan, egész jellegű lelki alakulat. Az állandóan változó tartalomban van valami, ami invariáns.
Sok kutató annyira belefeledkezik a tudat egyik vagy másik aspektusának vizsgálatába, hogy megfeledkezik a fentiekről.
