LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nemcsak az ember, már az állatok agya is hihetetlen mérvű aktivitást mutat fel. A külső hatások – amint ezt N. A. Bernstejn megjegyezte – egyetlen élőlényt sem tartanak pórázon. Minden szervezet maga keresi azt, ami neki szükséges, szelektál, tanulmányozza a külvilágot. Nem passzívan követi a véletlen próbák és éppoly véletlen sikerek vagy sikertelenségek útját, hanem aktívan keres. Valamely cselekvés (például az eleség keresése) közben az élő szervezet nyilvánvalóan már előre létrehozta ennek tervét, a megvalósítás során pedig alkalmazkodik a külső hatásokhoz. Az automatika elméletében a pontos jelzések vezérlése alatt történő reflexszerű viselkedést teljes információn alapuló cselekvésnek nevezik. A valóságos világban azonban az élő szervezetnek nincs lehetősége kivárni vagy megszerezni a környezete állapotára vonatkozó teljes információt. Amíg ezt teljesen feldolgozná, addig zsákmányul eshetne a ragadozónak, elnyelhetné a mocsár, elsodorhatná a lavina vagy elüthetné a gépkocsi. Egy sajátos típusú „természetes időzavar” körülményei közt élve, a szervezetnek aktívan és célirányosan ki kell választania a számára szükséges információt, és félre kell dobnia mindazt, ami elhanyagolható. Mindez különösképpen jellemző az emberre.
Épp ebben az átalakító tevékenységben rejlik a tudat alapvető értelme az élet szempontjából. Az emberi tudat végcélja nem az önmagában vett tudás mint olyan, nem a valósághoz való alkalmazkodás, hanem annak aktív átalakítása a tudás alapján. A hegeli „Logika tudománya jegyzetelése során, Lenin „A gyakorlat az ismeretelméletben” cím alatt a következőket jegyezte meg: „Az ember tudata nemcsak tükrözi az objektív világot, hanem teremti is.” E megfogalmazás körül, amely a tudat alkotó jellegére vonatkozó hegeli eszmefuttatások mérlegét vonja meg, viták folynak a filozófiai irodalomban. Van olyan vélemény, amely szerint ez a hegeli, s nem a lenini álláspontot összegezi, mivel a marxizmus tagadja, hogy a világot a tudat teremtené.
