A tudat fejlődésének egy bizonyos fokán a „magánvaló” osztály „magáértvaló” osztállyá változhat. Ez annyit jelent, hogy az osztályharc magas izzásának és saját tudata fejlődésének következtében az osztály kezd tudatára ébredni a maga sajátos, objektíve meghatározott, alapvető érdekeinek, és szembeállítani ezeket a más osztályok érdekeivel. Az a társadalmi osztály, mely az öntudat magas fokára jutott és politikai pártba szerveződött, saját programmal áll elő. Így, tudatosítva azt, hogy történelmi hivatása az egész dolgozó emberiség felszabadítása, a proletariátus a kommunista párt vezetésével véghezvitte a szocialista forradalmat, és valamennyi dolgozóval együtt sikeresen folytatja a szocializmus és a kommunizmus építését.
Minden történelmileg kialakult nemzet leghaladóbb képviselőinek alakjában eljut saját össznemzeti érdekeinek, kulturális sajátosságainak, hagyományainak és fejlődési perspektíváinak tudatosításához. A nemzetet sajátos gondolkodási alkat és érzésnyilvánítási mód, a nemzeti méltóság érzése jellemzi. Ám mindennek megvan a maga értéke. Ahogy a szubjektum tudatának hipertróliás önirányultsága egoizmusra vezet, úgy nacionalizmusra vezethet, ha a nemzeti tudat túlzottan és kizárólagos módon a nemzeti élet sajátosságaira összpontosul.
A visszatükrözés és a tevékenység tudatos formái mellett az emberre jellemzőek olyan formák is, amelyek mintegy nem jutnak el a tudat „küszöbéig”, nem érik el az erősségnek vagy feszültségnek azt a kellő fokát, amelyen a figyelem rájuk irányulna. „Tudattalan”, „tudatalatti”, .,nem-tudatosított” – ezekkel a kifejezésekkel gyakran találkozhatunk a tudományos és a szépirodalomban, de a mindennapi életben is. Gyakran hallhatjuk: „Nem tudatosan tette ezt”, „Nem ezt akarta, de így jött ki” stb. A mindennapos tapasztalatból ismerjük azokat a gondolatokat, amelyek egyszer csak felötlenek bennünk, anélkül hogy tudnánk, honnan és hogyan keletkeztek.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány