LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudat lényegének megismerhetőségét kategorikusan tagadják azok a mai polgári filozófusok is, akik abból indulnak ki, hogy a tudat, mint minden megismerés abszolút előfeltétele, maga nem válhat a megismerés tárgyává. Úgy vélik, hogy miközben a tudati aktusok megvilágítják tartalmukat, a tárgyat, amelyre irányulnak, maguk a homályban, a nem-tudatosított szférájában maradnak. Hogy a tudat síkjára emelkedjenek, ehhez az első tudati aktusra egy másiknak kellene irányulnia (mintegy rárakódnia), erre a másodikra egy harmadiknak – s a folyamat ily módon a végtelenbe vész.
Megint mások azt feltételezik, hogy lehetetlen felfogni mindazt, amit az emberek gondolnak és tesznek, mivel a konkrét, egyedi gondolatokat és motívumokat a maguk individuális sokféleségében nem lehet számba venni. Ez a kérdésfeltevés azonban – bár jogosult a tudat individuális sokféleségének vonatkozásában – még nem ad alapot arra, hogy kétségbe vonjuk a tudat megismerhetőségét, hiszen a tudomány nem az egyedit, hanem az általánosat, a törvényszerűt tanulmányozza a tudat munkájában. A tudatra vonatkozó agnosztikus nézetek az idealizmus előfeltevésein alapulnak, amely abból indul ki, hogy a tudat immanensen fejlődik, saját erejéből alakul ki, s halad előre. Ezért az idealista beállítottságú filozófusok a tudat természetét egymagából a tudatból kiindulva igyekeznek megérteni.
Ezzel szemben a marxisták abból indulnak ki, hogy lehetetlen és értelmetlen a tudatot a társadalmi élet többi jelenségétől elszigetelten tanulmányozni. Nem lehet közvetlenül behatolni az emberi gondolat titkos laboratóriumába. De a tudat nem valamiféle önmagába zárt titok: a lényeg megjelenik, a belső kifejezést nyer a külsőben.
