LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amikor a fajok elérnek egy ciklus végére, felváltva vagy a tűz, vagy a víz semmisíti meg őket. Nem hirtelen, hanem lassan, több százezer évig tartó folyamatban, míg közben fokozatosan kifejlődik a következő faj. A harmadik gyökérfaj végzete a t űz volt. Lemuria sorsa vulkánkitörésekkel teljesedett be, amelyek földalatti rengések sorozatát váltották ki, és a hatásukra kettévált a tengerfenék. A mai Kalifornia egy része, Ausztrália az őslakosságával és a visszamaradt növény- és állatvilágával, valamint a Csendes-óceán felszínén szétszórt szigetek egy része a régi Lemuria maradványa.
A negyedik gyökérfaj földrészét Atlantisznak hívták. Az emberi lelkek kb. 18 millió évvel ezelőtt – a lemuriai kor közepén – az evolúció ösvényén lassan átléptek a harmadik gyökérfajból a negyedikbe. Hisz az emberfajok hatalmas ciklusai metszik egymást, és ezért az első két, valóban emberi faj – tehát az utolsó lemuriaiak és az első atlantisziak – története többé-kevésbé összemosódik. A korai harmadik faj még „tudattalan” volt abban az értelemben, hogy a tudatuk sokkal inkább intuitív, mint mentális, vagyis inkább fizikai jelleget hordozott. De az emberiség fejlődése tovább haladt, és magasan fejlett lények a felső szférákból újra lángra lobbantották az emberi értelem tüzét. Az asztráltest lassan egyfajta belső modelltestté vált, amely ma otthont nyújt az öt érzékszervnek. Ezek az evolúciós változások magyarázzák meg Ádám „mentális” alvásának az allegóriáját is, mely szerint Isten kiemelte Ádám oldalbordáját, és megformálta belőle Évát.
A ciklus közepén élő atlantisziak hatalmas földrésze a mai Atlanti-óceán területén helyezkedett el, és ez az időszak a Föld életciklusa közepével is egybeesett. Ekkor zárult be a kapu is az állatok és az emberek birodalma között, mert az anyag elérkezett az evolúciója csúcspontjára, és ettől az időszaktól kezdve minden élőlény a spiritualitás felfelé vezető ívén halad.
