LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egy tudós körülbelül húsz szintjét különböztette meg a tudatnak – ezt a számot azonban, úgy tűnik, nyugodtan megduplázhatjuk, vagy akár megháromszorozhatjuk.
A pszichikus tevékenység a tudat gyújtópontjában állhat; máskor viszont vagy nem éri el a tudat szintjét (tudatelőttes állapot), vagy a tudat-küszöb alá süllyed (tudatalatti). Mindazoknak a pszichikus jelenségeknek, állapotoknak és cselekvéseknek az összességét, amelyek nem prezentálódnak az ember tudatában, melyek kívülesnek elméje hatókörén, amelyekről az ember nem tud magának számot adni, s melyeket – legalábbis az adott pillanatban — nem képes ellenőrizni, a tudattalan fogalmával fogjuk át.
A maximálisan világos tudat zónája a pszichikus tevékenység viszonylag szűk körét öleli fel. Ezt követi az egyszerűen világos tudat övezete, majd a minimális tudaté, mely után már a nem-tudatosított következik. Ez utóbbi lehet beállítottság, ösztön, késztetés, lehet érzékelés, észlelés, elképzelés és gondolkodás, de jelenthet a különböző konkrét esetekben holdkórosságot, intuíciót, hipnotikus állapotot vagy álmot, az affektus vagy a beszámíthatatlanság állapotát.
A tudattalan jelenségekhez soroljuk az önkéntelen utánzást éppúgy, mint az alkotói ihletet, amikor az ember elméjében hirtelen új eszmék világosodnak meg, melyek mintha egy belső erő ösztönzésére pattantak volna elő; a kitartó tudatos erőfeszítések ellenére megfejthetetlenül maradt feladatok egy pillanat alatti megoldásának eseteit csakúgy, mint annak az önkéntelen felidéződését, ami már végleg elfelejtettnek tűnt stb.
A tudattalan nem valamiféle misztikus jelenség, hanem szellemi életünk valóságos ténye. Fiziológiai szempontból a nem-tudatos folyamatok sajátos védelmi funkciót teljesítenek : megszabadítják az agyat a tudat állandó feszültségétől, ahol erre nincs szükség.
Mértéktelen terhet kellene hordoznia az ember elméjének, ha minden pszichikus aktust, minden mozgást és cselekvést ellenőrizni kényszerülne. Az ember nem tudna sem rezultatíve gondolkodni, sem ésszerűen cselekedni, ha élettevékenységének minden elemét egyidejűleg tudatosítania kellene.
