A tudattalan megnyilvánul az úgynevezett impulzív cselekvésekben is, melyek során az ember nem vet magában számot cselekedetei következményeivel.
Az emberi tevékenység azon eredmények vonatkozásában tudatos, amelyek már megelőzőleg célként voltak adva a szándékban, az elhatározásban. Ám a cselekedeteknek egyáltalán nem minden következménye jelenti a szándék adekvát megvalósítását: általában az emberi cselekvések folytán létrejönnek olyan további eredmények is, melyek mások, mint a szándékolt és elért, a közvetlenül ismert és akart eredmények. A cselekedet, amennyiben a külső létbe helyezi a célját, külső erők hatalma alá is kerül, s ezek valami egészen mást hoznak vele kapcsolatba, mint ami 6 maga, kényszerűen továbbgörgetik és távoli, gyakran tőle teljesen idegen következményekhez vezetik.
A tudattalan nyilvánul meg abban az információban is, amely mint tapasztalat halmozódik fel az egész élet során és lerakódik az emlékezetben. Minden egyes adott pillanatban a meglevő ismereteknek csak egy jelentéktelen töredéke világít a tudat gyújtópontjában. Az emberek esetenként nem is sejtik, hogy agyukban megőriztek bizonyos ismereteket. Az emberi viselkedés szabályozásában fontos szerepet játszik számos olyan benyomás, mely a kora gyermekkorból származik, és amely tartósan rögződött a pszichikum nem-tudatosult mélyrétegeiben.
A tudattalan megnyilvánulásának alapvető fontosságú formája a beállítódás. Ezt a pszichikus jelenséget, mely irányítja a személyiség gondolatainak és érzéseinek folyamát, a grúz pszichológiai iskola tanulmányozta behatóan. A beállítódás olyan egész jellegű emberi állapot, amely a lelki élet dinamikai meghatározottságában, a személyiségnek valamely tevékenységformára való aktív irányultságában, általános cselekvési készültségében, meghatározott tárgyakkal kapcsolatos tartós orientációjában jut kifejezésre.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány