LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudattalant az ember homályos képzetei alkotják, melyeknek száma határtalan. Hogy szellemünk hatalmas térképén „csak kevés hely van megvilágítva, csodálkozással tölthet el bennünket saját lényegünk felől; hiszen csak szólnia kellene egy magasabb hatalomnak: legyen világosság!, és az ember legkisebb hozzájárulása nélkül, mondhatni, egy fél világ nyílna meg a szemei előtt (például ha egy írót veszünk mindazzal együtt, amit emlékezetében őriz).
A racionalizmus felfogásával szemben a romantika elméleti képviselői a tudattalan eszméjét mindenekelőtt a művészi alkotás ősforrásának elveként fejtették ki. Schopenhauer például kidolgozta a tudattalan irracionalisztikus koncepcióját, úgy tekintve ezt, mint a természetben rejtező akaratot, mint az élet forrását, spontán életprincípiumot, amellyel a tehetetlen tudat áll szemben. Ezeket a irracionalisztikus eszméket fejlesztette tovább E. Hartmann, aki a pánpszichizmus álláspontjáról azt állította, hogy minden létező alapját egy tudattalan szellemi princípium, akarat és eszme abszolút egysége képezi. A világ élete nem ésszerű, mégis célirányos folyamat, melyben a tudat csak eszköze a vak világakaratnak, a fejlődés mozgatóerejének. Hartmann filozófiájának alapját a tudattalannak ez a biologizált, „életerőként” értelmezett fogalma alkotta. Szerinte a természeti célszerűség elveként nyilvánul ez meg az ösztönben és a reflex-mozgásokban, ez tárul fel az érzésekben, a jellemben, az erkölcsiségben, ez ajándékozza meg az embert minden tökéletességgel, s vezeti őt a szépséghez és boldogsághoz, ez hozza létre a nyelvet és a vallást, ihleti a költőket és művészeket, neki köszönhetők a nagy tudományos felfedezések, és ő irányítja a világtörténelem folyamatát. A tudattalan vezérli észrevétlenül az emberi észt is.
Irracionalisztikus szellemben értelmezte a tudattalant Nietzsche is. Szerinte éppen az emberi észbe vetett hit a legnagyobb tévelygés: az ész csak másodlagos szerepet játszik, a történelem talán arra ítélte, hogy végül a teljes automatizmusnak, azaz a tudattalanul végbemenő tevékenységnek adja át helyét.
